Csák Gyöngyi: Álomnapló

1.

Esküvőre készülök, a vőlegényt nagyon rég láttam, akkor is keveset beszéltünk, azóta inkább a médiából, tévéből, újságokból ismerős az arca. Megtisztelőnek tartom, hogy egy ilyen nevezetes,  jóképű, fekete bozontos hajú fiatalember készül velem frigyre lépni.
Megteszem az előkészületeket, gyönyörű, de diszkrét menyasszonyi ruhát keresek, nem sajnálok időt sem fáradságot. Közeledik a nagy találkozás napja, amikor is érkezik vőlegényem és a családja, valahonnan külföldről. Mindenféle finomsággal várom őket, felsorakoztatom kulináris művészetem legjavát.
A következő kép: leendő anyósom túlságosan kimért velem szemben, sőt ellenszenvesen méreget, miközben a vőlegénnyel – új nevem variánsait próbálgatjuk, hisz fontos mi kerül az anyakönyvbe. Mindeközben anyósjelöltem kérdésekkel bombáz: mi lesz a mostohalányommal, aki éppenséggel 6 éves. A kérdés villámcsapásként ér, hiszen az én fiaim már rég kirepültek, sőt unokáim is vannak. Mihez kezdek egy hatéves idegen kislánnyal? Mekkora felelősség! A vőlegény pedig kérdőn mered rám – felébredek a nagy dilemmák közben.

2.

Esti órákban csengetett valaki a kaputelefonon, dühösen kérdeztem, ki merészel ilyenkor zavarni? Ő a postás és expressz csomagot hozott, át kell vennem. Ki a csoda küld nekem csomagot, miért olyan sürgős átvennem? Félek is, lehet, hogy valaki betörő így akar bejutni a lakásba, annyi rosszat hallottam mostanában a trükkjeikről. Mire átgondolnám, már nyitom is hebehurgyán az ajtót, tényleg a postás jött, kis dobozkát kotor elő a mély táskából, aláíratja az átvételi elismervényt, adok egy kis aprót és eltűnik az ember. Nyitom a kis dobozt, aprócska tárgy, nem tudom hogy mi, elolvasom, hát egy hallókészülék. Mellette egy levél. Használd, hogy halljad a hangom! Micsoda tréfa! Még nincs is április!

3.

Sietnék valahová, mert várnak rám, de én még takarítani kezdek, mielőtt hosszabb időre elutaznék. Porszívózok előbb, majd a szőnyeg alatti parkettát igyekszek feltörölni.
Megrökönyödésemre hatalmas, tálnyi mélyedés lapul a korhadt parketta között, melyben fekete állatok kucorognak, négy-öt centisek, mintha itt lenne a fészkük. Hátrálok, megint visszamerészkedek és fekete békák sokasága hemzseg a mélyben. Rettenetes szorongás lesz úrrá rajtam: mit csináljak most a nagy utazás előtt? Kikiabálok a rám váró fiatalasszonynak, hogy nagy baj van, aztán felriadok a probléma megoldása elől.