Sugárút… Honnan a cím? Az én fülemben úgy hangzik, mintha a hatvanas évekből kölcsönöztétek volna, akkor volt a divatban a Neon meg a Szputnyik, Rakéta…?
Végh Balázs Béla: Az évtized megegyezik, akkor alakult ki Szatmárnémeti leghosszabb utcája, a központtól az állomásig, és a Sugárút nevet kapta. Mi olyan nevet választottunk, amely szatmári kötődésű.
Jánk Károly: Természetesen több címötlet is felmerült, a Sugárút és a Szatmári Műhely között ingadoztunk, majd ötvöztük a kettőt: Sugárút. Szatmári Műhely.
Szatmári műhely – mit is akartok ezzel mondani? Hogy gyülekezőhelye ez a szatmári irodalmároknak? Szatmári irodalmároknak és művészeknek? Hogy van olyan erős a szatmári magyarság, hogy irodalmi-művészeti műhelye vagyis élete legyen?
Végh Balázs Béla: A teljes történelmi szatmári régió (tehát a magyarországi is) irodalmáraira és művészeire, illetve kutató munkát végző értelmiségére gondoltunk.
Jánk Károly: Hát, gondolom, idővel eldől majd, hogy a szatmári magyarság magáénak érzi-e, és ha igen, meg tudja-e tartani ezt a fórumot a maga számára.
Az első lapszámban szatmári és nem-szatmári írók egyformán szerepelnek, mi volt a szándék: kitekinteni a világba?
Végh Balázs Béla: A kitekintés, illetve elismert szerzők (ha lehet szatmári kötődésűek) közlése örökös szándék marad.
Jánk Károly: Nem alapozhatunk csak itt élő írókra, szándékunk szerint szeretnénk bevonni távolabb élő alkotókat is.
Kitekinteni a nagyvilágba… nem cél? Nem a Sugárút feladata? Nem látok egy Nobel-díjast sem a szerzők között…
Végh Balázs Béla: Ez is egy lehetséges alternatíva.
Román szerzők is hiányoznak. Az örök kérdés: a két irodalom sosem vegyül? Ők minket nem fordítanak, mi se őket…?
Végh Balázs Béla: Tervezünk fordítást román, német, angol nyelvből. Lesznek ugyanis tematikus számok.
Jánk Károly: Dehogynem. Fordítjuk a román irodalmat, és szerencsére újabban román nyelvre is fordítanak magyar műveket. A tervezett évi négyszeri megjelenésünk azonban nem teszi lehetővé, hogy minden lapszámban közöljünk fordítást is. Minket elsősorban a kortárs magyar irodalom érdekel, de tervezzük fordításanyag időnkénti közlését is, esetleg tematikus lapszámban.
Kik szerkesztik a lapot? Ki Jánk, ki Végh Balázs? Veres Istvánról mi, a korábbi generáció tagjai hallottunk, a kérdés az, hogyan verődtetek össze?
Jánk Károly: Amikor felmerült a laptervezés gondolata, összehívtuk mindazokat, akikről feltételeztük, hogy szeretnének ebben részt venni. Megbeszéltük, hogy ki mit szeretne/tudna vállalni, és leosztottuk a feladatokat.
Végh Balázs Béla: A szerkesztők: Végh Balázs Béla irodalomtörténész, a kolozsvári BBTE docense. Jánk Károly: magyartanár, költő. Kereskényi Sándor: muzeológus, irodalomtörténész. Szőcs Péter: muzeológus, történész. Muhi Sándor: tanár, grafikus. Veres István: könyvtáros, lapszerkesztő. A megyei Tanács kért fel bennünket a lap szerkesztésére. Először Veres Istvánt, aki megkeresett bennünket.
Mikor ezeket kérdem nem láttam magát a lapot – mivel illusztráltátok: Muhi Sándor fotóival? Vagy?
Végh Balázs Béla: Többen is illusztrálták a folyóirat első számát. Bikfalvi Zsolt és Virág Botond fotóművészek, Muhi Sándor grafikus.
Jánk Károly: Minden lapszámot szeretnénk megfelelő képanyaggal illusztrálni. Első számunkat nagyrészt a Nagykárolyban élő fotóművész, Bikfalvi Zsolt képeivel illusztráltuk.
Kik fogják olvasni? Szatmáriak? Erdélyi magyarok? Hogyan lehet hozzájutni a Sugárúthoz?
Jánk Károly: Egyelőre a terjesztés még nincs megoldva. Szeretnénk egy internetes oldalt is, és reméljük, hogy nemcsak szatmári, hanem erdélyi, magyarországi stb. olvasóink is lesznek.
Végh Balázs Béla: A kultúra és a társadalom kérdései iránt érdeklődő emberek. Bárhol a világon, ahol magyarul olvasnak.
Kérdezett: Gergely Tamás (egykori szatmári)
Legfrissebb hozzászólások