Még korai, még reménytelenül
korai ez a tavasz. Pedig a forró szél
a szőlőtőkék közt beleakad a hajamba,
és én viszem magammal a városba, mint
egy összepöndörödött levélkét. Nem is kell
a harisnya – ez a fényes békabőr – letépem
magamról, milyen álnok, milyen vénasszonyos
a tapintása! Valahol helyet kell neki a táskámban
keresni, aztán indulhatunk. Kicsit csipked a szél,
komótosan gyűlnek a felhők észak felé, hideg
a HÉV-en az utasok szeme – olyan harisnyás,
olyan békabőrös – aztán utolér minket a zápor,
mint a kiábrándulás. Utolér egy SMS: siess,
a gyerek beteg… utolérte, már elkezdődött,
odaért, kikérte magának, tönkrement…
Belekáprázik a kék ég a csalódásba.
***
54 vagyok, egy 11 éves, csodás kislány mamája. Nagykanizsán születtem, az ELTÉ-n végeztem, hosszú ideig éltem Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban, lovagregényekkel és trubadúrokkal foglalkozom, a Károli Kreatív írás specializációját vezetem. Szerelemből tanítok.
De az írás fontosabb. Versekkel kezdtem, regényeim, novellásköteteim a Magvetőnél és a Jelenkornál jelentek meg. Esőváros (2004), Aranyhímzés (2005), Magyar dekameron (2007), Fordított idő (2015), Elsodort idő (2017), Összetört idő (2019), Telihold Velencében (2020).”
Kapcsolódó oldalak:
Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál
Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál Facebook oldala
Bánki Éva írásai a Lenolaj.hu oldalán
Legfrissebb hozzászólások