Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál 10
Bánki Éva: HIDEGED VAN?
Ülünk a rendelőintézetben. Hidegem van, mondja egy nő. Először azt hiszem, nem is magyar anyanyelvű.
Hidegem van, hidegem van, ismételgeti.
Pocsék ez a május, de most épp meleg van, tűz a napfény az üvegtáblákon keresztül. Persze nincs szavunk arra, mikor a ...
Bánki Éva: AZ Ő KÉPÉRE ÉS HASONLATOSSÁGÁRA
Én szeretek mindent túlbeszélni. A bűnt is.
Hisz mi másért tanultam annyi poszthumán
kritikai posztrelatív őrületet? Legalább tudom,
hálás a boci, ha a kedvemért hamburger lehet.
És hálás az ellenségem is, aki tőlem megtudhatja
az igazságot. Kiköphetném v...
Bánki Éva: Juhász Gyula, az egyik legveszedelmesebb férfi
Az egyik legveszedelmesebb férfi a magyar irodalomban: Juhász Gyula. Állítólag szűz volt, soha nem bántott egyetlen nőt sem, mégis sok asszony követte a halálba. Mintha a halála után Juhász Gyula magával rántotta volna őket. Öngyilkos lett reménytelen szerelme...
Bánki Éva: ÁPRILIS 13. CSÜTÖRTÖK
Még korai, még reménytelenül
korai ez a tavasz. Pedig a forró szél
a szőlőtőkék közt beleakad a hajamba,
és én viszem magammal a városba, mint
egy összepöndörödött levélkét. Nem is kell
a harisnya – ez a fényes békabőr – letépem
magamról, milyen álnok, m...
Bánki Éva: KEZDETBEN
Fehérben, rózsaszínben –
mindig egyenruhásan. Mert csak álmunkban látunk
világoskék-habos vagy sárga vagy piros virágos
gyümölcsfákat. Mintha titkolná a szilvafa
a komolykodó kékséget, a barackfa virága
a diadalmas, mindent megszégyenítő érzékiséget.
Hát...
Bánki Éva: PAOLO VERONESE: LAKOMA LÉVI HÁZÁBAN
Nemcsak azért szeretem, mert velencei. Egy Velencében festő egy velencei kolostor (a „SS. Giovanni e Paolo”) ebédlőjét díszíti. No persze (a szent téma ürügyén) velencei épületrészekkel és velencei figurákkal. És ez a reneszánsz lakoma oly magasztos és élett...
Bánki Éva: KÖTELEZŐK, SZABADOK
I. Rengeteg hazugságot felszínre dobott ez a Jókai-vita. Az egyik: a klasszikus irodalom rajongóinak több százezer (millió?) fős tábora él Magyarországon. Csak valahogy nekik sem sikerül soha elolvasni a kötelező olvasmányokat. Vörösmarty, Csokonai, Petőfi: sz...
Bánki Éva: AZ ÉHEZÉSRŐL
Húsz évesen, a Lyon-Paris gyorsvonaton találtunk egy nagy csomag felbontatlan süteményt. Éhesek voltunk, interraillel jártuk be Európát (1987), és ugye, a vasszeget is. Pufók, ízetlen, kis piskótácskák voltak, otthon még lekvárral vagy mézzel sem lettünk volna...
Bánki Éva: ITTHON
Olyan éhes vagyok, hogy nincs hol aludnom.
Olyan szomjas, hogy nincs, aki betakarjon.
Olyan szomorú, hogy nincs, aki enni adjon.
Olyan beteg, hogy nincs, aki megbocsásson.
Olyan honvágyam van, hogy itthon vagyok.
54 vagyok, egy 11 éves, csodás k...
Bánki Éva: A 9-ES BUSZ BALLADÁJA
Elvesztettem a lelkem. Nézek jobbra, nézek balra.
Nincsen. Lopnak ezen a buszon, mint a szarkák.
Kitől szüzességet, kitől becsületet, más hülyétől
tizenöt évet. Nincs. Nincs. Nincs. Se a pénztárcámban,
se a válltáskámban, se a hátam mögött, se az ülések kö...
- 1
- 2
- 3
- 4
- Következő →