Magyar ember nem babonás. Hogy is lenne az, mikor fel van világosodva, és figyelemmel követi a tudományos életet, különös tekintettel arra, hogy magyar kutatók feltalálták a benzin helyett levegővel közlekedő autót, a levegő helyett földben suhanó rakétát, no meg az atommeghajtású biciklit.
Csak a Világbank meg a nagytőke meg az amerikai olajcégek összefogtak, hogy ellehetetlenítsék ezeket a furfangos leleményeket. Mert ha napvilágra kerülnek, akkor lőttek a hegemóniának, az összes multimilliárdos koldusgúnyát ölthet, és mehet az utcára kéregetni, mert ugyan ki ül be többé a vacak BMW-ikbe meg a vacak Jaguárjaikba, ha mindenki atombiciklin száguldhat a lávafolyam tetején.
Magyar ember egyedül ebben hisz, mert ezt, kérem alássan, megírta az internet is, márpedig az nem hazudik, csak a Magyar Tudományos Akadémia tagadja le, mert ott csupa szakállas, ócska vénség ül, akik sosem fedeztek még fel semmit, hacsak nem egy mártásfoltot a zakójuk hajtókáján, éppen ezért rettentően irigykednek az igazi felfedezőkre, az atommaghámozókra és auraköpülőkre.
Na de a babonában, abban a magyar ember a világ minden kincséért nem hinne. Asszonynépnek való vircsaft az ilyesmi, hosszú haj alá jobban befér efféle bolondság. Ugyan, kérem, minek megtudni a jövőt, mikor néha a jelen is sok, a múltról nem is beszélve? Még hogy a csillagokban meg lenne írva, hogy az Icuka jövendőbelije robotpilóta vagy fekvőrendőr lesz-e! Még hogy a kávézacc rajza kiadja, magas bajuszos vagy alacsony szakállas lesz-e a cselédlány végzetes, nagy szerelme! Még hogy az ólomöntés fiatal gavallért jósol a bibircsókos vénasszonyoknak!
A magyar ember vigyorogva nézi a tévéjósnőket, akik jobban ki vannak mázolva, mint egy népművészeti csupor. Az ön családjában, érzem az energiavákuumot. Nincsen családja? Akkor az elvált férjére gondolok! Nem volt férje? Akkor majd lesz! Kilencvenévesen aligha? Egy ígéretes kapcsolat azért még ráragyoghat magára a jövő kapujában, csak ne féljen kezdeményezően fellépni! A viszonthallásra…
A magyar ember röhög a távgyógyászon is, aki telefonon keresztül kibuherálja a tévénézők belső szerveit, mintha csak legókockák lennének, kipakol szívet, májat, lépet, vesét, és felcímkézi, leosztályozza mindet, mint egy hentesboltban. Simán kikúrálja az öregasszonyok prosztatáját és sec-pec kikapja a vénemberek petefészkét. Még csak véres sem lesz a keze tőle, épp csak egy kis aranypor tapad meg ujjain minden emelt díjas hívás után.
Szóval a magyar ember nem hisz az ócska babonákban, s ha valami vágyának hangot ad, csak egész halkan és titokban, megszokásból kopogja le az asztal lábán. Ha bevágja a könyökét, épp csak kipislant a függönyrésen, hogyan is jönne bármiféle váratlan vendég! Azért egy kávét feltesz, legfeljebb megissza egyedül. Ha fekete macska megy át előtte az úton, alig rezzen össze, ha pedig kéményseprőt lát, épp csak megérinti a gombját, ennek semmi jelentősége. Viszont nem bocsátaná meg magának, ha elhanyagolná, s amiatt nem lenne ötöse a lottón.
***
Lackfi János (születési neve: Oláh János; Budapest, 1971. május 18. ) József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, tanár, Nyugat-kutató, fotós.
Szülei Mezey Katalin és Oláh János. Publikálása kezdetekor vette fel a Lackfi nevet, hogy apjával össze ne tévesszék.
1985–1989 között a Táncsics Mihály Gimnázium diákja, első publikációja ebben az időszakban, 1987-ben jelent meg. Az ELTE BTK magyar–francia szakán szerzett diplomát 1996-ban, majd az ELTE-n a Magyar Irodalomtörténet tanszéken doktorált. 1994-ben már a JPTE Francia Tanszékén tartott kurzust a belga irodalomról. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Tanszékének adjunktusa (1996-tól), a kreatív írás program egyik vezető oktatója Vörös István mellett.
1999 óta a Nagyvilág című folyóirat, 2000-től a Dokk.hu internetes folyóirat egyik alapító szerkesztője. A Magyar Írószövetség és a JAK tagja, valamint a Magyar PEN Club titkára.
Irodalmi tevékenysége mellett fényképei a Kalligram, a Kortárs és a Liget című folyóiratokban jelentek meg. Párok című első önálló kiállítása Kaposvárott, Piliscsabán, majd Budapesten, az Írószövetség Klubjában volt látható.
Hat gyermek édesapja: Simon (1992), Margit (1995), Dorottya (1997), Johanna (1999), Ágnes (2002) és Julianna (2015). Felesége Bárdos Júlia művészettörténész, Bárdos Lajos Kossuth-díjas zeneszerző unokája.
Kedvelt költői Kosztolányi Dezső és Weöres Sándor.
(Forrás: wikipedia.hu)
Lackfi János alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Legfrissebb hozzászólások