A fiú már napok óta csak üvöltésre volt képes, mert rettenetesen fájt a hasa, nem tudni mitől, és torkaszakadtából kiabált kínaiul, hogy mentsék meg, de a főnök azt az utasítást adta, hogy a konyha mögötti zöldségraktárból, ahol feküdt, vigyék át őt az épület másik szárnyába, onnan is le a pincébe, hogy kevésbé legyen hallható ez az átkozott siránkozás, amit ez a fiú napok óta művel, mert egy szimuláns, és büdös neki a munka, és egyáltalán, mi az, hogy rosszul van, nem lehet rosszul, mint ahogy ő se, senki se, aki ma dolgozik, merthogy papírok nélkül vágta a hagymát és a bambuszrügyet nála, a többi alkalmazottjával együtt, és mindenki tudta, hogy a pincébe, ahová levitték, van egy ajtó, ami egy makadámmal borított utcára visz, és ezt felhasználva ötlötte ki a tervét a főnök, mivel úgy sem tudja már semmire se használni a fiút, éjszaka mikor senki nem látta, felvitte a hátán a félájultat, másnap meg mindenkinek azt fogja bemesélni, hogy a fiú megszökött tőle, és nem tudja hol van, így mikor mindenki elaludt, lement érte a pincébe, aztán fel a keskeny csigalépcsőn a tetőre, de ledobni csak azután dobta le a szomszédos építkezésre, miután meggyőződött róla, hogy ott terül el alattuk az a mély gödör, amibe holnap reggel több mázsa folyékony beton fog ömleni.
***
Cserenkó Gábor Képeslapok a szakadékból című sorozatában eddig megjelent írásai itt.
Cserenkó Gábor alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Cserenkó Gábor (1978) Kalocsán született. A bajai Eötvös József Főiskolán szerzett könyvtáros képesítést. Dolgozott iskolában, könyvtárban, kulturális újságíróként. Tevékenykedett rendezvényszervezőként, újságszerkesztőként, vezetett filmklubokat. Novellái, kisprózái rendszeresen jelennek meg online fórumokon és nyomtatott irodalmi folyóiratokban is. Eddigi kötetei: Talán a dalok (2012), Nem veled nevetek (2015), Egy megfigyelő feljegyzései (2017).
Legfrissebb hozzászólások