EUGENIA S. LEE: A koreai helyzetről

Ígértem tegnap, hogy írok a koreai helyzetről. Kettészedtem a témát, a szétszakítottságról majd egy másik alkalommal, ez az írás a pillanatnyi, akár háborúvá eszkalálódó helyzet elemzése a rendelkezésemre álló információk és tapasztalataim fényében.
Íme:
A Koreai Félszigeten két ország található. Az északabbra fekvő az Észak-Korea, a délebben elhelyezkedő pedig Dél-Korea. Következésképp Dél-Korea nem azért dél, mert mediterrán vagy trópusi ország lenne, hanem azért, mert Észak-Koreához képest délen található. Maga a Koreai-félsziget az úgynevezett Távol-Keleten található és nem Délkelet-Ázsiában, ahogy azt sokan tévesen állítják.
Észak-Korea körülbelül 3o-4o millió lakossal rendelkezhet, míg Dél-Korea lakossága közel 5o millió fő.
A koreai polgárháború során Korea két részre szakadt. Nagyon leegyszerűsítve a történetet, akkor az északi rész felügyeletét és befolyásolását a Szovjetunió és Kína szerezte meg, míg a déli részét az Amerikai Egyesült Államok.
A koreai háború (1950. június 25. – 1953. július 27.) óta eltelt időben délen sok viszontagság után liberális, polgári demokrácia alakult ki és szilárdult meg, az ország meggazdagodott, ma a világ nyolcadik legerősebb gazdaságát tudhatja magáénak, a sajtó szabad, a polgári öntudat erős, a demokrácia működik.
Eközben észak a kommunizmus irányába indult nagy szomszédai befolyására, amely törekvésből egy roppant erős és agresszív családi diktatúrává torzult. Ma már az egykori hősként tisztelt harcos Kim Ir Szen unokája, Kim Dzsong Un birtokolja az egyszemélyes hatalmat, és az azzal járó személyi kultuszt. Mindazonáltal A legifjabb Kim elfogadottsága nagyon gyenge a saját országán belül. Hatalomra kerülésének körülményei előrevetítették, hogy ezt követően Észak-Korea kiszámíthatatlanná válik, hiszen a kedves vezető legnagyobb ellenségei az ország katonai irányítását végző tábornokok voltak.
Eddigi ismereteink szerint belső ellenségeit meglehetősen sikeresen legyilkoltatta a Svájcban nevelkedett fiatal diktátor, de nagy valószínűséggel bőven maradt még, aki legitimitását megkérdőjelezi, és elég hatalommal bír ahhoz, hogy adott esetben az életére törjön.
Az észak-koreai nép már-már vallásos hite a vezetőben, Kim Dzsong Un hatalomra lépésével megszűnt. Az országot eddig teljesen uraló katonaság nem kap megfelelő ellátmányt, fegyvert, élelmiszert, ruházatot, gyakorlatilag semmit, már évek óta. Következésképp korrumpálódtak, nem akadályozzák már az országból való menekülést, a délre menekültek száma milliósra ugrott, gyakran fordul elő, hogy nagyszülőkkel és kisbabákkal együtt sétál át a határon egy család, de az is, hogy valaki előre jön, majd több alkalommal visszautazik és kihozza a család maradék részét is Észak-Koreából. Úgy tűnik manapság már nem létezik érdemi határvédelem, némi pénzzel könnyen megvásárolható a fázó, éhes határőr.
Kim Dzsong Unt mindez egészen hidegen hagyja, a fővárost védik, ott ő egy számára kellemes, nyugatias játszóteret rendezett be külföldi vendégekkel és pazarló luxussal.
Mindazonáltal nagyon jól tudja, hogy sok az ellensége, ezért bizonyos dolgokra figyel. Többek között a cyber hadviselés megtartására és arra, hogy jeles alkalmakkor, illetve amikor elfogy a rizs és kéne egy kis segély, akkor belelőjön egy, egy rakétát az óceánba, majd megfenyegesse a nem létező katonai potenciáljával Amerikát, Japánt és adott estben Dél-Koreát is. Ez a taktika Donald Trump színre lépéséig egészen jól működött, mindenki tudta, hogy a fenyegetések szimbolikusak, kaptak egy kis segélyt, és a fiatal Kim tovább játszadozott Phjanjángban.
Donald Trumpból azonban amerikai elnök lett, amiről már akkor is sejtettük, hogy nem volt kimondottan bölcs döntés, mára bebizonyosodni látszik, hogy egészen tragikus kimenetele is lehet.
Ugyanis Trump nem kezeli diplomatikusan a roppant érzékeny helyzetet ebben a térségben, hanem mint elefánt a porcelánboltban gyalogol bele egy olyan szituációba, aminek minden vetületéről vélhetőleg maga sem tud.
Az imént egy dél-koreai elemző roppant udvariasan úgy fogalmazott a televízióban, hogy az USA elnöke olyan angolt használ, amit a szavazói könnyen megértenek, és mivel valójában nem politikus, hanem üzletember, kicsit más elképzelései vannak az alkudozásról és a diplomáciáról, mint azt eddig megszokhattuk.
Mindazonáltal ez a hangnem a feszültség eszkalálódásához vezetett máris, a koreai tőzsde zuhan, a külföldiek menekítik a pénzüket, a helyi valuta árfolyama is zuhanni kezdett a potenciális háború hírére. Egy Guam szigeti lakos a Twitteren azt írta, hogy nyugodtabban aludna, ha lenne Trumpnak pár szállodája a szigeten, ami sokat elárul a jelenlegi amerikai elnök megítéléséről.
Egészen tegnapig Dél-Korea roppant nyugodtan figyelte az eseményeket, meggyőződésük volt, hogy senkinek nem célja háborút szítani a koreai Félszigeten, de Trump elnök tegnapi és mai megszólalása már kezd itt is feszültséget kelteni. Tegnap tüzet és haragot ígért északnak, ma pedig újságírói kérdésre azt felelte, hogy tegnap nem fogalmazott elég erősen, annál erősebben kellett volna, és Észak-Korea jól teszi ha mostantól roppant idegessé válik. A következő kérdés az volt, hogy az USA tervez-e megelőző csapást? Erre nem válaszolt egyértelműen, azt mondta, hogy ő nem ad ki ilyen információt, majd mindenki meglátja, hogy mi lesz és mindenkit meglepetésként fog érni. Nos, efelől nincs kétségem, a tőzsde már meg is lepődött, a televízióban hirtelen minden az eszkalálódó feszültségről szól és azt latolgatják, hogy ebben a helyzetben vajon Dél-Koreának mégis mit kéne tennie.
Mun Dzse In dél-koreai elnök azt mondta, hogy nem szólnak bele az Amerikai és Észak-Korea közti szócsatába, de a hadsereg készültségét megemelik.
Eddig a tények, most jön a véleményem:
Kim Dzsong Un erőfitogtatása első perctől kezdve az országon belüli ellenségei megfélemlítését szolgálta, és minden katonai szakértő kinevette azt a muzeális értékű fegyverarzenált, amit gyakran használ demonstrálandó a hatalmát. Akárhány rakétakísérletet végzett is eddig, az mind kudarcba fulladt, s bár Amerika állítja, hogy atomfegyvert képes előállítani a Kim rezsim, valójában ötven éves kézifegyvereknél sokkal többet még nem láttunk tőle. Kína és Oroszország elpártolt Észak-Korea mellől, az e hét szerdai ENSZ szankciókat minden további nélkül megszavazták, holott eddig bevett szokás volt valamelyikük vétója észak védelmében. A lakosság rég felébredt az agymosásból, aki tud az menekül, aki nem, az a túlélésért küzd, a Kim rezsim ebben a helyzetben saját magától is összeomlana, különösebb külső agresszió nélkül is, pusztán Kína óvatos, ám határozott lépései okán. Ez a forgatókönyv lenne a lehető legjobb, és előrevetítené a többé-kevésbé békés országegyesítés lehetőségét a félszigeten.
Trump elnöknek azonban más elképzelései vannak a történetről, és ő is erőt demonstrálna a saját szavazói felé, következésképp ész nélkül fenyegetőzik és könnyen lehet, hogy valóban előrehozott csapást mér Észak-Koreára, hiszen nem csupán ő az, aki Amerikában nem teljesen normális és hatalmon van, de az alelnöke Pence, ha lehet még félelmetesebb, a honvédelmi miniszteréről nem is beszélve, aki egy keményvonalas, háborúzni szerető tábornok. Trumpnak most belpolitikailag egészen jól jönne Észak-Korea porig bombázása, ez kétségtelen. Ugyanakkor Kim Dzsong Un az életével játszik, ha nem mutat a provokációra kellő erőt, ami abban a közegben nem a verbális ellentámadást jelenti, hanem tényleges katonai hadműveleteket. Guam sziget rakétatámadásának kilátásba helyezése Kim diktátor kétségbeesését mutatja. Amennyiben a rá nehezedő nyomást Amerika tovább fokozza, egyszerűen kénytelen lesz támadni, ellenkező esetben gyengének mutatkozik, és ellenlábasai azonnal megölik.
Azaz amennyiben háború lesz most, azt egészen egyértelműen Trump és kabinetje provokálja majd ki. Ennek előszeleként Dél-Korea külföldi befektetői menekülnek, és reggelhez képest most, délben már Dél-Korea azt mondja, hogy minden eszközzel meg kell akadályozni a háború kitörését, a koreaiak hirtelen idegessé váltak, ami egészen érthető annak fényében, hogy a vonzáskörzetével együtt 25 milliós Szöul mindössze ötven kilométerre fekszik az észak-koreai határtól, azaz itt minden megtörténhet pillanatok alatt, és amerikai katonai bázis a főváros szívében is található, tehát hiába nem dél most a potenciális ellenség, sajnos egy villámháború esetén is félő, hogy a dél-koreai civil áldozatok száma hatalmas lenne. Ez azonban úgy tűnik, Trump elnököt és adminisztrációját nem érdekli, minden további nélkül feláldoznák a dél-koreaiakat egy vélt gyors győzelem érdekében, amely a belpolitikai problémák időleges elfedésére tökéletes eszköznek tűnik.

***

Eugenia S. Lee író 1969-ben született Budapesten. Kisgyermekkorát a Balaton partján töltötte, majd ismét Budapesten élt. Családos, 2 gyermek édesanyja, férje dél-koreai származású. Buddhista pszichológiát tanult, általában érdekli az emberek hithez, valláshoz való viszonya. Nemzetközi családjának köszönhetően felváltva él a német-holland határon és Dél-Koreában.