Hmm, itt az egyik legnagyobb televíziócsatornán épp adományokat gyűjtenek az Amnesty International-nak a szír háború képeivel, a nők jogaiért. A másik csatorna azt mutatja, amint Cheongju város polgármester asszonya, aki egyébként nem fiatal már, álló nap takarítja az özönvíz okozta károkat, és nem a fotósok kedvéért, ha lehet, elbújik előlük. Számos önkéntessel együtt dolgozik. Közben a képviselőtestület Párizsba utazott tagjai már le is mondtak, az újságírók és a tévések a reptéren már elkapták őket, némely feldühödött, épp ott tartózkodó állampolgár pedig bekiabálva küldte el őket a közéletből nem kimondottan kedves szavakkal. A lemondásukat sajtónyilvánosság előtt, mélyen meghajolva és bocsánatot kérve hajtották végre, egyébként ez itt így szokás. Ennek ellenére az a véleményem, hogy mázlijuk volt, hogy nem verték el őket alaposan. Közben az UNICEF gyűjt adományokat szintén a televízióban, követik a volt elnök és körei bírósági tárgyalását, fene se tudja, hogy miért, de az az érzése az embernek, hogy egy működő, normális országban él, ahol nem engedi a nép, hogy a politikusok a nyakukra nőjenek, de még azt sem, hogy ne dolgozzanak a lehető legjobban.
***
EUGENIA S. LEE a Nem mindennapi mindennapok Dél-Koreában rovatban megjelent írásai
“Magyar vagyok, ami nem érdem, nem átok, egy állapot. A férjem, és így a családom fele viszont dél-koreai. Napjaim egy részét a német/holland határvidéken élem, másik felét itt Dél-Koreában. Ez alkalommal anyósom súlyos betegsége okán hosszabb időre rendezkedem be itt, a többi pedig majd kiderül. Apró jegyzeteim az itteni mindennapjaimról szólnak, ebben a városban amit Cheongju-nak neveznek, magam is most élek először.”
EUGENIA S. LEE alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
EUGENIA S. LEE alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások