Különös társaság érkezett az erdei tisztásra. Hosszú szekérsor hajtott át az erdőn ketrecekkel, ládákkal megrakva. A tisztás szélén sátrakat vertek, és középre egy óriási rudat emeltek. Sosem látott állatok serénykedtek, hogy a csíkos vászonanyagot a rúd körül kötelek segítségével a magasba emeljék.
– Húzd meg! Húzd meg! – kiabálták.
A hír villámgyorsan terjedt, és a ritka eseményre mindenki kíváncsi volt. Borcsa és Öcsi bocs izgatottan loholtak Lupi nyuszi odváig.
– Nyúlanyó! Lupi nyuszi eljöhet velünk a tisztásra? Cirkusz érkezett!
Nyúlanyó sem látott még soha életében ilyet, így a többi nyuszi csemetével együtt ő is a gyerekekkel tartott. Útközben elcsalták Büdit, a kis borzot is.
– Nahát! Mekkora! – álmélkodtak a sátrat látva.
Addigra ott bámészkodott az erdő apraja-nagyja. A gyerekek csodálattal nézték a színes papagájt, ahogy elrepült a fejük felett.
– Megjött a világhírrrű Cirrrmos Cica Cirrrkusz! – rikoltozta. – Gyerrrekeknek húsz mogyorrró, felnőtteknek ötven mogyorrró! – és még halkabban azt is hozzá tette, hogy: – Gyurrrika, okos madárrr…
Hamarosan táblát tűztek a cirkusz elé, amelyen ez állt: „A Cirmos Cica Cirkusz pénteken és szombaton 18 órai kezdettel várja a kicsiket és a nagyokat. Belépő kicsiknek húsz mogyoró, nagyoknak ötven mogyoró.”
– Ugye eljöhetünk? – ugrándoztak az erdei gyerekek.
Egyedül Büdi szontyolodott el.
– Nekem úgysem ad húsz mogyorót a mamám. Nincs neki…
Nyúlanyó nagyon megsajnálta és hazafelé elmesélte az esetet Mackó mamának.
– Van egy ötletem! – ragyogott fel Mackó mama barna szeme. Éppen hazaértek, és besietett a kamrába, ahonnan egy nagy üveg szederszörppel tért vissza, ami az egész erdőn kiváló hírnévnek örvendett.
– Rengeteg szörpöt készítettem tavaly, árulhatnának a gyerekek az első nap szörpöt!
– Remek ötlet, nekem tele van még a verem répával, én meg sütök hozzá répatortát! – ajánlotta fel Nyúlanyó.
Meg kell hagyni, hogy Nyúlmama tortája hasonlóan kedvelt volt az erdeiek körében, mint Medve mama szederszörpje. Medve Móric egyszerű kis standot ácsolt a gyerekeknek az első előadás kezdetére, és Borcsa, Öcsi, Lupi és Büdi megkezdték az árusítást.
– Rrrépatorrrtát vegyenek, szederrrszörrrpöt tessék! – kiabálták a papagájt utánozva.
Aztán a kis medvelány hozzátette:
– Borrrcsa bocs okos mackó!
– Persze, mert csak a te nevedben van „r” betű! – ugratta Lupi nyuszi.
– Öcsi bocs, ne edd meg a répatortát!
– Jól van, Borcsa, de olyan finom! – tömte be az utolsó falatot Öcsi. – Papa azt szokta mondani, hogy egy falat nyalánkság még nem falánkság!
– De te egy nagy szeletet csentél el!
Gyűltek a mogyorók, közben a várakozók sora fogyni kezdett. Odabent lassan elkezdődött az előadás. Amikor az utolsó vásárló is elégedetten távozott Nyúl mama répatortájával, Borcsa bocs rázogatni kezdte a mogyorós perselyt.
– Nézd csak, Büdi, ebben biztosan van annyi, hogy holnap te is velünk jöhess a cirkuszba! De ígért meg, kérlek, hogy nem fogsz semmitől sem megijedni! – kérték a többiek.
Büdi megfogadta, hogy bátran fog viselkedni, aztán gyorsan meg is számolták a mogyorókat.
– Nekem huszonnégy mogyoróm van – közölte Öcsi bocs.
– Nálam tizenhét van – nyújtotta oda Borcsa bocs a tenyerében.
– Ez meg itt pontosan tizenöt! – mondta Büdi.
– Nahát! – örvendezett Lupi nyuszi. – Nálam éppen tizennégy van! Az összesen hetven mogyoró!
– Büdi, ez azt jelenti, hogy az anyukád is eljöhet holnap a cirkuszba!
A kis borz nagyon boldog volt.
Másnap este csillogó szemmel lesték, ahogy a színpadon megjelent frakkban Penge, a pingvin – aki később még szerepelt a késdobáló számban is –, és felkonferálta Jegest, a világ egyetlen hófehér medvéjét, aki halált megvető bátorsággal át tudott sétálni a magasban egy kifeszített kötélen.
– Ha én ezt apuskának elmesélem… – nézett fel Borcsa bocs medve mamára.
Büdi tátott szájjal figyelte a soron következő légtornász zebrákat, akik a levegőben pörögtek, és lengtek egy kis karikán.
– Nézd mama, csíkosak, mint mi!
Az előadás végén még egy eltűnős számmal fellépett a Szivárvány gyermeke, aki nem volt más, mint Gyurrrika, a papagáj. Hatalmas tapsot kapott.
A cirkusz hétfőn lebontotta a sátrat, s délutánra nyomuk sem volt a tisztáson, de az erdőlakók még sokáig emlegették a repülő majmokat, a bűvész kengurut, a balettozó flamingókat és a többi különleges állatot.
***
Legfrissebb hozzászólások