Tudom a nevét, névjegyének minden adatát kívülről fújom, mégsem mondanám, hogy ismerem. Nem értem, miért jelöl meg ismerősként? Mit akar, mit vár tőlem, s ha visszagazolom nyitott szívvel, mennyi bajt, és gondot zúdítok a fejemre?
Nem is értem, miféle megfontolásból gondolja, hogy ismerősöket gyűjtök, hogy esetleg jót tesz nekem, hogy szükségem van egy újabb látszólagos kapcsolatra? De visszaigazolom, mert nem akarom megsérteni, s pontosan tudom, egy újabb svindler csapdájában is vergődhetek a következő percben. Nem lehet ebből jól kijönni, legfeljebb észre nem venni a jelölést, míg a gép is elunja tétova szemlélődésem, és nem figyelmeztet többé. S az idő, és a türelem is megszüli lassan a maga végkövetkeztetését: Senki nem ismer igazán senkit, avagy mindenki ismer szegről-végről mindenkit, s mivel egyikünk sem mindenki, vagy senki, hát eljutottunk helyben ücsörögve innen ide.
A másik hasonlóan bájos helyzet, amikor valaki úgynevezett rejtett számról hív.
Újra és újra elhatározom, nem veszem fel, de akkor meg azt hiszi, sültbolond bunkó vagyok, afféle gőgös, antiszociális ember, aki közönyös a mások gondja, baja, vagy előnyös ajánlata iránt. De előnyös ajánlat még nem volt, mások meg nem ezen a módon közlik gondjaikat, szélhámosságnak tűnő hívás azonban akadt már.
Nem előítélet ez, mégcsak nem is óvatosság, hanem vaskos tapasztalati úton szerzett és kimunkált utóítélet. Tehát csörög a telefon, látom: rejtett számról hív valaki. Felveszem, átvillan az agyamon, utoljára veszem fel. S közlöm is a másik fél kenetteljes bemutatkozása után, hogy mivel rejtett számról hívott, nem érdekel a mondandója, de ő még a szavamba vágva folytatja, hátha mégis fontos lehet, mire én megkérdezem, miért rejtett számról hív, miért gondolja, hogy a hívott fél nem nyomozza le, továbbá, honnan tudja a számom, és miért gondolja, hogy ez egy tisztességes üzleti eljárás. Mire a válasz: ő bemutatkozott.
Ott tartok megint, ahol máskor is: elmondta a nevét, a cége nevét, és azt gondolja, akor most ismerem, többet tudok róla. Nem, nem és nem. Egy mondatban és utoljára: senki ne vegye a fáradtságot, azaz mindenki legyen olyan tapintatos, vagy akár közönyös, mindegy, hogy nem hív rejtett számon. Amúgy azt is le lehet tiltani.
Rövid lett, mint a legtöbb hivatalos, nem tervezett telefonbeszélgetésem.
Utolsó utáni zárakként egy félig töredékes vallomás: többet használom a kütyüt másra, mint hívások, és hívásfogadások lebonyolítására. Ha elég okos lenne, rejtett számról való hívást nem is engedélyezne. Tudom, a hívó adott esetben, csak a munkáját végzi, a munkaadóját kellene a pokolra kívánnom.
Így megy ez, avagy így menne, vagy nem is menne egy élhetőbb világban.
***
Nyírfalvi Károly alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Legfrissebb hozzászólások