Gergely Tamás: TÖLGY

Vadmalac felébredt, kipihentnek érezte magát, moccanni sem akart. Úgy érezte, egy az ággyal. Lába, s egyáltalán deréktól lefele egybenőtt vele.
”Olyan vagyok, mint egy fa. Mint egy tölgy például” – ezt gondolta.
Mellső lába azonban szabadon mozgott. ”Ja, ezek a lombjaim.”
”Tölgyfa vagyok, tölgy!” – kiáltozta, ha valaki elhaladt előtte. Malacka vagy Kismalac.
Nemsokára a komája is beállít. ”Na, az lesz aztán meglepetés!”