Isten sokszor törvények és szokások fölött áll, ezért támogatja sokszor a lázadókat. Hogy az isteni terv feltétlenül diadalmaskodjék, olyan emberekre is szükség van, akik hajlandóak a közösséggel szembefordulni (“odamondani”, idegen nőket szeretni, véleményükkel egyedül maradni, akármi.) Ez az individualizmus és igen, szabadság nemcsak tüneményesen bátor fiatal férfiak kiváltsága. A Biblia egyik legfurább hőse, mikor észreveszi, hogy menyasszonya terhes, nem szalad a közösség vezetőihez, nem a Törvény szerint jár el, csak fontolgatja magában, hogy mit tegyen… Ennek a “fontolgatásnak”, a közösségi normákkal való csendes szembehelyezkedésnek az is értéket ad, hogy József nem tartja a vezetőt “árulóknak”, “tévelygőknek”, a többi zsidót meg “álzsidónak”, csak teszi, amit saját feje szerint tennie kell.
Leginkább nem is tesz semmit. Úgy dönt, hogy Máriát “csendben bocsátja el”. Így, Gábriel megjelenéséig – egyetlen ember (!) szabad döntésének következtében – életben marad a Messiás.
Az egyház később sem veszítette el teljesen a hitét, hogy az individuális megoldások, “szembemenések” lehetnek jók, szolgálhatják Istent. A kereszténység nem-zsidókra kiterjesztése, a női szentség (Mária-kultusz) felfedezése, a természet szakralitásának felismerése (Szent Ferenc és az ő “madarai”) még az evangéliumokkal sem teljesen igazolhatók. Igazi innovációk.
De a “személyes” elv és individualizmus (az egyéni megtérés és átélés hangsúlyozása) nem vált javára a keresztény egyháznak. A józsefi “fontolgatást” sokan agyalágyultságnak, a gyengeség jelének érzékelik, másfelől az emberi életutak sem teljesen igazolják a bibliai mintákat. Vajon a fiatal “tévelygők” nagy része tényleg olyan tüneményesen bűnös, okos és tehetséges, mint a “tékozló fiúként” a vallomásait megörökítő Ágoston? Az emberek többsége nem inkább a tékozló fiú testvérére hasonlít? Irigy, frusztrált, féltékeny, tehetetlen, a közösség elismerésére sóvárgó? Akik teszik a jót “jobb híján” – de hinni nem hisznek benne? Én többnyire ilyen fiatalokkal találkozom, és nem gondolom, hogy akármelyik században teljesen másképp volt.
A mostani politikai klíma se teljesen kedvez az individualizmusnak és a valódi személyes meggyőződésnek. Egy igazi konzervatív gyanúval illet minden nagy “egyénieskedést”. Annak belátása, hogy a régi hasznosabb és biztosabb, mint az “új”, nem vált ki valódi lelkesedést. Persze lehet tisztelni a “kipróbált” dolgokat – de ki fog majd élni-halni (meghalni) értük?
A politikai baloldalon sem látunk felkavaró, új gondolatokat. Érthető is: ha minden felismert új összefüggést vagy ellentmondást az “ellenség”, a jobboldal befolyásszerzési kísérletének vagy egyszerűen “zavarónak” tartunk, akkor maga a baloldal átalakul valamilyen globális baráti társasággá, ahol az örökös “menő vagyok” felirat jelenti a haladást. Ennek az örökös “menőségnek” a tartalmi elemei pedig a mindenkori divat és közösség szerint cserélhetők, jelenteni nem jelentenek semmit. A nyugati gondolkodásban óriási hagyománya, sőt kidolgozott ikonográfiája van a “pálfordulásnak” – fordulatokat, “átállásokat” ma is tömegével látunk Kelet-Közép-Európában, csak éppen semennyi átélést, vívódást vagy kétségbeesést.
A valóban átütő, eredeti gondolatok kihullanak a mainstream európai gondolkodásból, és – jobb híján – a radikális mozgalmakban (bal vagy jobb) találnak otthonra. Félelmetes perspektíva. De kétségtelen: ez is igazi innováció. (Európában még soha nem történt ilyesmi.)
Az iszlám a térítő erejét nyilván abból is meríti, hogy nem sok mindent bíz az egyénre, a kívülről meddőnek és tehetetlen aggályoskodásnak látszó “fontolgatásokra”. A “menő vagyok” bizonyossága ott is működik, és ehhez nem kell mást tennie a hívőnek, csak alávetnie magát a közösség és Allah akaratának. Hogy ebből valamikor politikai meggyőződés kovácsolható, abban kételkedem. Hogy az iszlám maga is politika, a baloldaliság pedig amolyan kvázi-vallás is, még nem teszi a kettőt egylényegűvé. Akik a kettő között egyenlőséget vonnak, úgy tesznek, mint a gyerekek, akik “értik a szexet” (azaz majdnem mindent tudnak róla), de átélés híján azt hiszik, ez csak egy hobbi, megszokás, stb.
De az kétségtelen, hogy az iszlám a legkevésbé sem “korszerűtlen” vallás. Azok a keresztények “korszerűtlenek” – akik megsértődve a felvilágosodás szűnni nem akaró keresztényellenességétől, ld. “tapossátok el a gyalázatost!” – azt kérdezik, hogy Luther hazájába érve miért nem indul be az igazi “iszlám reformáció”? Hogy nem ez volna-e az europaizálódás csalhatatlan ismérve?
Nem. Európának nincs szüksége vívódásra, személyességre, lázadásra, egyéni meggyőződésre. A nyomdagépek, sőt maga a Guttenberg-galaxis a protestáns hittérítés eszközei voltak. A Twitter, a Facebook, a “sötét” internet, de a világos is, maga az online meggyőzés a muszlim hitszónokok eszközei. Messze eredményesebben használják, mint a keresztények.
Ennyit a korszerűtlenségről.
Szt. József példája arra int, hogy magunkat ne képzeljük helikopternek, a többi embert meg hülyének. Az emberi agy bámulatos változásokra képes Lehet, hogy a túlnépesedés következtében megvalósul a sci fi-írók álma (pl. Frank Schätzing), és megszületik egy “szuperagy”, ahol az egyéni tettek vagy vágyak értelmezhetetlenek lesznek. József már nem tud másként cselekedni, (nem tud fontolgatni vagy fontoskodni), csak ahogy a Törvény vagy a közösség elvárja tőle. De még azt sem várják, hogy szaladjon az elöljáróhoz. Bárki is József és Mária “elöljárója”, az rögtön tudni fogja, mi mocorog Mária hasában – a közösség többi tagjával egyetemben.
Nem lesz értelme semmilyen intimitásnak.
De megváltásnak sem.
*
Kapcsolódó oldalak:
Legfrissebb hozzászólások