Az egér nyáron tévedt be a Berci bátyó házába. Azonnal rágcsálnivaló után nézett. Kifürkészte, merre a kamra, s nagy rössel átfúrta a padló mellett a vályogfalat. De a kamrában csak ilyesmik voltak: hagymakoszorú, krumpli, murok, petrezselyem… Se dió, se szalonna, se kolbász… Kész nyomor.
Másik alagutat készített, hátha annak a végén nagyobb szerencse mosolyog rá.
Éjjel dolgozott, kapirgált, rágott, mélyítette a járatot, fúrta a falat, hajnalban már a szobában találta magát. Az egyik sarokban hortyogás. (Berci bátyó aludta ott az igazak álmát…)
Az egér fura építménybe botlott. Mintha valamilyen domború tárgy lenne, de átlátott rajta. Vékony árnyak szabdalták fel a teret, kellős közepén szalonnadarab.
Az egér megörvendett: hát mégis érdemes élni! Ráadásul a furcsa rácsozaton könnyen felszalad. Az alkotmány tetején rést is talált, amin bizony, lesiklott. Soha jobbkor: ott állt a hőn áhított zsákmány mellett.
Megette.
És ott ragadt a csapdában. Így fényképezte le Berci bátyó a reggeli félhomályban.
Még ma is élnének, de sajnos, meghaltak…
*
Előző rész:
*
Forrás:
Legfrissebb hozzászólások