Ha minden emléket meg kéne őrizni, a föld összeroskadna az emlékek súlya alatt. – olvastam valahol, és ezen gondolkodom, miközben tavaszi nagytakarítás ürügyén próbálok megszabadulni a felgyülemlett emlékektől. Érdekes múzeumi belépők, bikinik, és csak egyszeri olvasásra alkalmas könyvek szép gyűjteménye lapul itt.
Egyszerre naplód is, és tanúja az életednek a sok holmi.
A ruhákhoz hangulatok, események kötődnek. Érzések.
Az öltözeted a legminimálisabb tér, amiben megjelensz, amit te alakítasz, ami jellemez. Felfed és eltakar. Jelmez és mimikri.
Egy iskolában szem előtt vagy, szinte fellépsz, nap mint nap.
És ha stílust váltasz, szóvá teszik, mert aprólékos figyelmüket semmi sem kerülheti el, véleményt kérnek, hogyan öltözzenek, és ki a legcsinosabb, modellnek ajánlkoznak rajzoláshoz, de csak párban, mert azért szégyellősek is.
Minek, milyennek látszol, és az vagy -e, aminek látszol?
Ne tessék bántásnak venni, mondja az egyik fiú, ez dicséret, ön hippi.
Néhány lány felhördül, pedig hát ez nem sértés.
De ismerhet-e bármit is a hippikorszakból, aki a huszonegyedik században született?
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások