Az iskolában tavaly járt egy madarász is. Ízesen vidékies hanghordozása sokáig téma volt a gyerekek körében, mutatványai hatására páran állatgondozók szerettek volna lenni, a többiek csak bámulták, mennyire ért a madarak nyelvén.
Pár órára foglalkoztatta a gyerekeket az állatok világa, ahogy ma is, mert az Állatok Világnapja volt.
A táskájukban több kilónyi plüssállatka lapult ez alkalomból.
Volt, aki elmesélte, mennyi pénzt költ anyukája a kutyakozmetikában. Képzeljem el, majdnem annyit, mint a körmösnél.
Eszembe jutottak gyerekkori kutyabarátaim. Sosem láttak azok kozmetikust, mégis élték a maguk életét vidáman.
Igaz, nem ölebecskék voltak, nem kellett nekik ruhákat varrni, és vízhatlan csizmácskát sem viseltek.
A kert volt az otthonuk, nem éltek bezárva egy szobában.
Éljenek a szabadon élő állatok!
„Szabad élet, szabad madár, jaj, de szép, ki szabadon száll!”
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások