Nekem kicsi ez a város.
Pedig elfér benne egy egész birodalom:
Ősküküllő sétány, Hétvezér utca, Alsó- és Felső-
Kapronszegi utca. De valami itt mindig elromlik, beomlik,
tönkremegy. Nem is csoda. Hisz zúg-búg errefelé minden:
oszmánok vad népe, rabló mongol nyila, a szelídebbeknek
a római víziorgona – és az öltönyről és kisestélyiről
ne feledkezzetek meg! De a jövő is ilyen zabolátlan:
alkudhatsz a kocsmákban tíz-, húsz-, negyven százalékos
halhatatlanságra, csak törleszkedj, fizess, hízelegj!
És ha másokkal sokat halhatatlankodsz, elhagyhatod
ezt a nyomorúságos várost, ahol minden csatát
újrajátszanak… de vajon tényleg és örökre elhagyhatod-e?
Hajnalban hallhatod, hogy bőgnek félelmükben
az oroszlánok, akiket a rómaiak hurcoltak ide….
Hallhatod, igen.
Ha még nem öregedtél a kövekhez.
De ha könnyedén átutazol felettünk,
(elegánsan, térképpel vagy térkép nélkül),
csak sóváran remegő hidakat látsz.
Mert mind szabadulnánk.
***
54 vagyok, egy 11 éves, csodás kislány mamája. Nagykanizsán születtem, az ELTÉ-n végeztem, hosszú ideig éltem Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban, lovagregényekkel és trubadúrokkal foglalkozom, a Károli Kreatív írás specializációját vezetem. Szerelemből tanítok.
De az írás fontosabb. Versekkel kezdtem, regényeim, novellásköteteim a Magvetőnél és a Jelenkornál jelentek meg. Esőváros (2004), Aranyhímzés (2005), Magyar dekameron (2007), Fordított idő (2015), Elsodort idő (2017), Összetört idő (2019), Telihold Velencében (2020).”
Kapcsolódó oldalak:
Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál
Legfrissebb hozzászólások