– Mi ez? – kérdezik a többiek az elsőstől, és köréje sereglenek. Én is kíváncsi vagyok, mert sok furcsasággal kápráztattak már el eddig is. Imádom, amikor elmagyarázzák sajátos nyelvükön, amiben nincs még közhely.😄
„… minden, amit látunk, nézőpont, nem a valóság.” – írta Marcus Aurélius, és érdeklődve figyeljük a kisfiút, ahogy kicsit körülményesen belefog magyarázatába. Impulzív barátja nem bír várni:
– Ez egy két láncos meghajtású motorkerékpár, vágja rá olyan büszkén, mintha ő festette volna. 😄
– Nem. – mondja ki végre az alkotó. – Ez egy valami, amit akárminek el lehet képzelni. 😄
A gyerekek kicsit csalódottan szélednek széjjel, de nekem nagyon tetszik. Valami, amit akárminek el lehet képzelni. Weöres jut eszembe, a művészet számára is a határtalan szabadság birodalma volt. És bár sokan próbálkoznak mostanában szárnyainak megnyirbálásával, mindannyian tudjuk, hogy a csonka művészet nem fejezheti ki a bennünk élő erőt, teljességet. 🐦
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások