Ahogy átkúszik az éjszaka Mindenszentekből Halottak napjába, úgy elevenedik meg a szobám. Az örökös rendetlenség, mely uralja nemcsak e helyiséget, hanem az életemet is, most az egyszer helyt ad valami egészen másnak. A szoba sarkából furcsa árnyak indulnak el, a gyéren megvilágított helyiségben a hatalmas íróasztal mögül, ahol csak egy kevéske fény mutatja a technika diadalát a sötétség fölött.
Az árnyak, talán mondanom sem kell, a halottaim, akiket igyekszem minden évben meglátogatni, s akikből lassan már több az ismerős, mint az élőkből. Jönnek felém lassan, szépen, sorban.
Rég elkorhadt koporsókból pókhálós, szúette csontok telnek meg újra izommal, hússal és bőrrel, krematóriumokból kikapart por válik újra testté. Itt vannak mindazok, akiket ismertem, és szerettem, valamint azok is eljönnek, akikről csak hallottam valaha valamit.
Itt van apai nagyapám, aki a családi legendárium szerint öngyilkos lett, miután elkártyázta nemcsak minden pénzét, hanem a házát is, ahol feleségével, apai nagyanyámmal és öt gyermekével, köztük apámmal együtt lakott.
Itt van apai nagyanyám, aki nagyapám halála után mérhetetlen nyomorba jutott, mégis felnevelte mind az öt gyermekét.
Anyai nagyszüleim lépdelnek kicsit ünnepélyesen, hiszen az unoka pesti ember lett, egyetemen tanult, és még doktorátusa is van, akár az apjának. A hajdani bányász nagyapa és a kertben ügyeskedő, lányait otthon nevelő nagymama lassan foglalja el helyét az íróasztal mellett.
Jönnek sokan, kicsi gyermekek, fiatalemberek, pártában maradt leányok, középkorú és idős nők és férfiak. Szótlanul állnak körül, s én kíváncsian várom mi történik.
És jön végül anyám és apám. Anyu, aki éppen tizenhat esztendeje, november másodikán reggel halt meg, s akinek halálhírét apám, akit tán ekkor hallottam életemben először sírni, telefonon közölte velem, a pestivel, a távoli Miskolcról.
És itt van apu is, aki fél évvel élte túl anyámat, mert nem akart tovább élni, nem volt hajlandó enni és inni, amit nem értettem, mert talán önző módon azt hittem, hogy az apám, aki maradt nekem, csak az enyém. Philémon és Baukisz, ma már tudom, erre készültek, ezt szerették volna mindig.
Itt van most már mindenki, egyre közelebb jönnek hozzám, nehéz, temetői illat árad szét a szobában, ám mégsem félek, mosolyogva nézem őket. Az enyémek. Az én halottaim. Csend van. Állnak körülöttem. Állnak és fogják a kezem.
***
Barta Zsolt alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Barta Zsolt. Miskolcon született de Budapesten él. Végzettségére nézve orientalista, múzeumpedagógus, no meg újságíró, de dolgozott már műtőssegédként, tejipari raktárosként, tanszéki könyvtárosként és főiskolai rektorként is. Általában sokat ír, mégis keveset, bár tudja, hogy nem kilóra megy. Írásai az ÉS-ben, a Holmiban, a Kalligramban, a Spanyolnáthában, az Irodalmi Jelenben és a Napkútban jelennek meg. Könyvet is írt. Eddig egyet.
Dr. Barta Zsolt: A mongol tűzkultusz
A tűz az emberiség egyik legelemibb élménye, és szinte minden kultúrában számtalan hiedelem, szokás, illetve vallási és profán képzet kapcsolódik hozzá. A tűz a hagyományos mongol kultúra egyik központi szimbóluma is, és sokrétű szerepkörrel bír a kultúra különböző szféráiban. A szerző neves mongolista, aki sokéves egyetemi oktatói tapasztalattal is rendelkezik. Doktori disszertációjának továbbdolgozott változatában tudományos alapossággal ismerteti, hogy milyen szerepet játszik a „tűz” a mongol kultúrában. Ennek keretében a szimbólumok világától a tűzhöz kapcsolódó szokások ismertetésén át a tűz rituális jelentőségéig a társadalmi és kulturális jelentések sokaságát elemzi. Sok olyan vallási és folklórszöveget közöl, amelyek a tudományos vizsgálatot élővé, érthetővé teszik. A mongol kultúra számunkra azért is fontos, mert a magyarság múltjával is összekapcsolódó hajdani lovas nomád világban gyökerezve, a jelenkorra egy sajátos, sokszínű hagyományt teremtett. Sok szempontból egzotikus jellege ellenére sok más sztyeppei eredetű vagy szibériai nép világképével, szokásaival a mongolokat többek között éppen a tűzkultusz több eleme kapcsolja össze. A kötet sokéves kutatómunka eredménye, amelyben egy konkrét kulturális jelenség vizsgálatán keresztül nyerhetünk bepillantást e távoli nép gondolkodásmódjába, szokásaiba, vallásába. Azoknak ajánljuk e munkát, akik hiteles forrásból kívánnak megismerkedni az emberi kultúra egyik legősibb elemét jelentő tűz sokrétű szimbolikájával és ennek a mongol kultúrában megjelenő változataival.
Legfrissebb hozzászólások