Kinyitod a kiskölyöknek az ajtót a kapucsengőt nyomva, hogy be tudjon menni a rollerjével. Leviszed a húzós piaci kocsiját valakinek, aztán előre engednek, legyintenek az ellenőrök, menjen csak, ismerjük.
Hatodikos meséli: a testvéremet is tanítottad, egyszer mesét rajzoltattál velük, hogy csináljanak képregényt belőle, azóta mindig csak farkasokat rajzol, pedig gimnazista már.
Egy másik fiú testvérével együtt futottál osztálykiránduláskor a tehenek elől, kerítéseken átugorva.
Egy kicsi lány boldogságtól ragyogó arccal hoz egy „babapoloskát”, azt mondja, nagyon szereti őket. Fűzöld a háta, és egy fekete pötty díszíti, látom-e.
Mások tündérkertet készítenek színes levelekből, és még hisznek fogtündérben, Mikulásban, és nem tudják, mit kérjenek tőle. Mindezeket a kis élményeket, apró történéseket hallgatva csak félig-meddig igaz Quasimodo verse:
Ki-ki magában áll a Föld színén
szívébe szúrva egy-egy napsugár,
és mindjárt este lesz.🍁🌿
***
(Salvatore Quasimodo (1901-1968): ÉS MINDJÁRT ESTE LESZ – Rónai Mihály András fordítása)
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások