Keszthely György: Akasztott kabát

Hét végén mintha
az ősi igazság számai
határoznák meg a valós összeget.
Süllyedések, emelkedések,
menekvések sáros lábnyomai,
ajtó sarkára akasztott kabát –
megadom magam.

AK–47,
átpasszírozott életvitel,
hasadó fegyverszünetbe hulló
fehér galambok.
Netán még cogito,
úgy tűnik, ergo sum.
Legyűr a lázas rendszabály.

Megjelent: a Várad kulturális folyóirat és portál oldalán

Keszthelyi György költő, író, grafikus, festőművész
“Kolozsváron jöttem a világra 1955. augusztus 20-án, másodmagammal. Elsőszülött vagyok negyvenöt perc előnnyel, ezért szabályszerűen talán elsőhalott is leszek. Gyermekkoromban csodálattal bámultam a Házsongárd hős-részlegét; ma már annyi a névtelen (élő)halott hős, hogy nem csodálok semmit. Harmincöt évet éltem az első bolondokházában, most számolom, megérek-e ugyanannyit a másodikban. Írtam, írok, versekben élek, furcsa módon első kötetem mégis kisregény. Rendszeresen és feltúrázott motorral dolgozom, mert úgy érzem, késve indultam el ezen a vándorúton. Van, aki pesszimistának tart, tudj’ Isten, mi vagyok. Dominus vobiscum.”