* Véghelyi Balázsnak *
Amikor a parton megjelenünk, egy szemfüles ruca figyelmeztet. Figyelmezteti a társait. Hogy ellenség közeledik, legalábbis idegenek tűntek fel a láthatárom belül.
– Háp-háp-háp-háp!
Így: nyomatékosítva négyszer.
Kissé repedt fazék-szeglettel a “p” ejtésekor:
– Hápp-hápp-hápp-háp.
De azért a hangsúly az “á”-n van. Az domborodik ki:
– Háápp, háápp.
Mire a két tucat vadruca séta-tavunk külső szegélyén tollászkodva felfigyel. Minket néznek, Évát meg engem, mi lennénk az idegenek. De nem vagyunk azok, naponta látnak bennünket, úgyhogy az ébert lehurrogják. Nem lehurrogják, hanem lehápogják:
– Háp, háp.
Halkabban hangzik a veszélyt visszavonó jelzés, és a ”p”-t elharapják, mint fölöslegest.
S ha bámulnak bennünket, várakozó állásban kémlelnek, azért van, mert el akarják dönteni, lesz-e osztás, ennek a két félidegennek a téli segélye kijár-e aznap? Mert szoktunk vetni nekik fehér vagy átlátszó nejlonzacskóból ruca-kaját. Előbb kenyérdarabkákat, utóbb müzlit, ami fölös a háztartásunkban.
Előkerül ezúttal is a zacskó, úgyhogy evickélnek szaporán felénk, miközben rebesgetik:
– Hephephephep.
Ami a mi nyelvünkön annyit jelent, hogy: ”Van kaja, van kaja.”
A part szélén várakoznak, egyik-másik élelmesebb kitotyog a lábunk elé. Világos, hogy ezeknek szórok elsőknek. S már falatoznak, nincs duma, elmarad a ”hep”, csak a csőrük koccanása hallatszik a fagyott földön, meg valami ”h”, amit kezdetben úgy értelmezek, hogy a hála hangja, de rá kell jönnöm, hogy az étellel vannak elfoglalva, a köszönetre nincs terjedelem.
Még be-becsúszik a ”hepehep”-be egy-egy viaskodás, vágják egymást nagyon az éhes csőrök, főként a gacsik:
– Cshhh!
S mivel egyiknek-másiknak a hátára is hullik a mannából, s azt egy másik látja meg elsőnek, vili, hogy le akarja venni, kivált viszont a lopás egy ”há”-t, egy éleset.
No de a menü…
– Hebeb – nyilatkozik a Begyes, ami annyit tesz, hogy ez nem kenyér. “Kinyér”-nek mondja, dialektusban beszélnek.
– Heb a válasz, vagyis hogy “nem”, iszik egyet a tó vizéből, majd “hebeb”-bel nyugtázza, amit azelőtt szólt, vagyis: “ne törődj”.
– Hepep? – kérdi egy harmadik tojó, ők beszélnek, míg a gacsik csípik, vadásszák egymást, vagyis: “mi ez akkor?”
– Hepp? – “hát nem tudod?”
– Cseberebep – “szárított zabpehely”. Kissé selypít az illető: “Hepj.”
Ebben megnyugszanak.
Mígnem előáll egy negyedik:
– S mi az a barna, amit épp lenyeltem? –Hepereb?
– Hapapa. Hapa heb – “Mazsola, hol találtad? Hogy nekem nincs olyan szerencsém!”
Hát így telik az időnk. Így ebédelünk, hagyom őket emészteni.
Stílusosan odaszólok még, úgy búcsúzom el:
-Há pá, há pá!
Vagyis holnap is találkozunk.
***
Gergely Tamás erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő 1952. augusztus 19-én született Brassóban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar–francia szakos tanári diplomát (1975). Mint egyetemi hallgató részt vett a Stúdió 51 színi mozgalmában; tanári pályára lépve, előbb Tamásváralján, majd Halmiban tanított, 1979-től az Ifjúmunkás művelődési rovatának és irodalmi mellékletének szerkesztője volt.
1987-ben elhagyta Romániát és Svédországban telepedett le. A Ceaușescu-diktatúra bukása után felvette a kapcsolatot szülőföldjével, újra bekapcsolódott az erdélyi irodalmi és művészeti életbe. Újra publikál romániai magyar nyelvű lapokban (Brassói Lapok, Látó, Szabadság, Romániai Magyar Szó stb.). A stockholmi Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület (EMKES) munkáját is figyelemmel kíséri, ezen egyesület elsősorban az erdélyi és az Erdélyből elszármazott képzőművészek kiállításait támogatja. Részt vállalt az Egyetemes Magyar Képzőművészeti Egyesület Stockholm című kötetet megírásában Tar Károllyal (Lund), s Takács Gáborral (Kolozsvár), s a másik Takács Gáborral (Szentendre).
Gergely Tamás első írása az Utunkban jelent meg (1978), itt s a Korunk, Igaz Szó, Ifjúmunkás hasábjain szerepelt, közben az Igazság és Szatmári Hírlap azóta megszűnt ifjúsági oldalain (Fellegvár, Jelen) közölt. Mívesen szerkesztett és logikailag megfejthető groteszk novelláiban a beat-nemzedék elidegenedettségét és csalódottságát fejezi ki, ötletessége mögött mély emberséggel s a dolgok művészi érzékelésével.
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások