Aki szeret, etet, írta ki egy csirkehúst árusító pult fölé a tulajdonos, és időnként elkiáltja magát: – Gyönyörű melleim érkeztek! – idősebb, teltkarcsú, afféle töltöttgalamb nőről van szó. Aki szeret, ölel is, nem csak etet.
Új jelenség, hogy az ölelés világnapján – hányféle világnap létezik már, szóval az ölelés világnapján néhányan kiállnak egy térre, a nyakukban lógó táblára felírják, hogy ingyen ölelés, és akkor aztán idegenek megölelik őket.
A majmok nem „csúcsragadozók”, mint mi. Ők ezt egyszerűbben oldják meg, mutatják, mire vágynak, értik egymást. Szavak nélkül is.
***
Maróti Ildikó Esztergomban született, rajztanár, előtte nevelőintézetben dolgozott. Foglalkozott ruhatervezéssel is, a pedagógusi pályára tavaly tavasszal tért vissza. Írásairól így vélekedik:„Tulajdonképpen csak megosztom a világban látott-tapasztalt dolgokat, ebben rejlik némi nevelői szándék.
Alapélményem, hogy a világ nagyon gazdag, és a hozzá fűződő gondolatok, érzések artikulációja során sokat tanulhatunk magunkról. Ezeket a finoman hangolt érzéseket mindenkinek meg kellene tanulni megfogalmazni, ez segít hozzá tudatosodásunkhoz. Számomra az irodalom a legfontosabb érzékenyítő erő, a leglényegesebb. Olyan szellemi termék, ami erőt ad a mindennapok tompító hatásának elviselésére. Ezért sokat olvasok, és rengeteg filmet nézünk barátaimmal. Voltaképpen az lenne az ideális, ha mindenkinek lenne saját naplója.”
Legfrissebb hozzászólások