Az erdő nyári díszben tündökölt. Roskadoztak az eperfák, illatoztak a málnabokrok, hízott a zamatos vadkörte. A rétet árvacsalán, zsálya, kamilla és sok színes virág tarkította.
Medvemama pikniket szervezett a tisztásra. Pokrócokat terítettek le, ki-ki kibontotta a piknikes kosarát. Borcsa bocs szedres pitével kínálta a többieket, Nyúlmama különleges csicsókacsipszet készített, Borzmama pedig finom málnaszörppel örvendeztette meg a gyerekeket. Vaddisznó Valter vadmalacai nyaggatására lemondott a dagonyázásról, így ők is eljöttek. Felesége szarvasgomba salátát vett elő a kosarából, míg Valter játékos vetélkedőt szervezett a gyerekeknek. Medve Móric jó barátjával, Nyúl Ubullal sakkozott.
– Most mutasd meg, mit tudsz! Legyőzlek, Medvepapa!
– Arra várhatsz! Az erdei sakkbajnokkal állsz szemben, Ubul komám! – hencegett Móric.
– Mama! Mama! A mi csapatunk nyerte meg a vetélkedőt! – büszkélkedett Lupi nyuszi.
– De mi nem nyertünk… – szontyolodott el Öcsi bocs.
– Sebaj, számháborúzzatok, hátha abban ti lesztek a jobbak! – javasolta Medvemama.
A Mogyoró csapatot a lányok alkották: Lupi nyuszi, Borcsa bocs és a három Vaddisznó kislány, Barka, Nasi és Cinca. Zászlajukat a borókabokorra tűzték. A Dió csapatba Öcsi bocs, Büdi és a három Vaddisznó fiú, Tüsi, Dönci és Nudli került. Az ő zászlajuk pedig a csipkebogyó bokron lobogott.
A gyerekek a fejükre kötötték az általuk választott négyjegyű számot, és megkezdődött a harc. Két fő védte a saját zászlót, a többi három támadta az ellenfélét. Lupi nyuszi és Borcsa bocs egyik bokor mögül egy másik mögé ugorva haladtak előre. Barka olyan gyorsan csörtetett, hogy senki sem tudta leolvasni a számát. Közben Lupi nyuszi elkiáltotta magát:
– Egy, kettő, három, négy! Kiestél Nudli!
– Tíz, huszonkilenc! Te is kistél, Lupi! – vágott vissza Nudli mögül Tüsi.
Borcsa bocs elbújt egy rejtekhelyen, ahonnan jól látott, őt viszont nem látták.
– Nulla, hat, nulla, kilenc! Megvagy, Tüsi!
– Nem igazság! Hová bújtál Borcsa? Nem igazság! – mérgelődött Tüsi, de szépen leült a rétre Nudli és Lupi mellé.
Közben Barka előrenyomult a fiúk zászlaja felé, ahol Öcsi bocs és Dönci feszülten figyelték a közeledő, röfögő ellenséget. Sikeresen kikerülte Büdit, aki a lányok főhadiszállását vette célba, de sietségében, BUMM, nekirohant egy nyárfának. Ó, jaj, egy hatalmas púp nőtt Barka kobakjára!
– Uiii, uiiiii! – visított az első harci sérült, akit azonnal kezelésbe vett a hadi mentő, vagyis Malacmama. Így az a helyzet állt elő, hogy Nasi és Cinca védték a lányok zászlaját, Öcsi bocs és Dönci a fiúkét, a harctéren pedig Borcsa bocs várta elbújva a közeledő Büdit.
– Tizenkilenc, ötvenegy! Kiestél Büdi!
Büdi letörve ült le a többiekhez. Hirtelen valaki hangosan ezt sipította:
– Húsz, tizenöt! Megvagy, Dönci!
Hohó! Ez Cinca volt! Titokban otthagyta a zászlót és egészen a fiúk bázisáig jutott! Már csak Öcsi bocs védte elszántan a zászlót. Cinca közelített, de nem tudta eltakarni a számát.
– Nulla, három, huszonhat! – Öcsi bocs kiejtette Cincát. Nagyon szeretett volna győzni, de ehhez még le kellett olvasnia valahogy Borcsa és Nasi számát. Tudta, hogy a fiúk közül csak ő maradt, ezért úgy döntött, hogy megindul a lányok zászlója felé. Csendben haladt. Szépen kikerülte a testvérét, és közeledett Nasihoz, aki időközben talált egy málnabokrot, és nekilátott a csemegézéshez. Annyira belemerült, hogy fel sem figyelt Öcsi bocsra.
– Nyolcvannyolc, nulla, négy! Megvagy, Nasi!
Öcsi bocs boldogan oldozta le a Mogyoró csapat zászlaját a borókabokorról.
– Megvan a zászló! Győzött a Dió csapat! Győztek a fiúk! – kiabálta Öcsi bocs.
– Hurrá! – kiáltották a tisztáson egyszerre Nudli, Tüsi, Dönci és Büdi.
Borcsa elszomorodva bújt elő rejtekhelyéről:
– Gratulálok, ügyes voltál, Öcsi. Végül is a vetélkedőt a lányok nyerték, a számháborút pedig ti. Úgyis az a fontos, hogy együtt játszottunk, nem igaz? De azért játszhatunk egy visszavágót! – kacsintott Borcsa.
***
Előző rész: Bábel Antónia: A cirkusz
Bábel Antónia alkotásai a Lenolaj.hu oldalán
Bábel Antónia író, költő, óvodapedagógus 1982-ben született. Dabason él férjével és kislányával. Meséket, verseket, novellákat és kisregényeket is ír. Történeteivel nemcsak gyönyörködtetni igyekszik, hanem értékeket is közvetít.
Foglalkoztatja a pszichológia, a gyermeklélek, az élet értelme, a természettel harmóniában való lét.
Fontosnak tartja az elesettek, rászorultak megsegítését, ezért 2013 óta a helyi Karitász tagja.
Fontos számára a környezetvédelem, 2013-ban Télessy István környezetvédelmi díjban részesült a helyi újságban publikált cikkéért és környezetvédelmi tevékenységéért, illetve több irodalmi díjat is elnyert.
A Lopott vétkek című remek és fordulatos novellája 2017 májusban az I. Nemzetközi Mécs László Irodalmi Díj osztott első helyét méltán érdemelte ki.
Legfrissebb hozzászólások