Besötétedett Pozsonyban, mire a belőle kivezető utat keressük, és semmiféle eligazító táblát nem találunk. Járókelőktől kérdezzük, merre Prága, de egyrészt igen gyéren vannak, másrészt egy kukkot nem értenek angolul. “Ná Práhu”, úgy halljuk, ezt ismétlik egymás közt. Aztán bizonytalanul mutatnak valamilyen irányba, bizonytalanul, mintha mindannyian idegenek volnának.
“Ná Práhu”, rikoltjuk most már mi is utcasarkokon, “Ná Práhu!”, rikkantgatjuk kínunkban hahotázva a Volvóban. Végül egy buszmegállóra találunk. Nem merünk a “Ná Práhu”-val előállni, ki tudja, hátha nem is azt, hogy “Prága felé”
Magyarul nem próbálkozunk, nehogy megverjenek, ezért feleségem angolul tudakozódik. Dermedt csend a mintegy ötvenfős csoportban. Végül középkorú nő közelít, s megkérdi, tudunk-e franciául? “Oui, madame, bien sűr!”
Fellélegzünk: végre egy európai! Figyelem a magyarázatot, de nagyon kell koncentrálnom. Egyrészt, hogy a szavakat megértsem, hiszen húsz éve nem hallottam francia beszédet, másrészt, hogy remegő lábam le ne csússzon a kuplungról, hiszen kezdő gépkocsivezető vagyok.
Megköszönjük az útbaigazítást, elindulunk.
Érzem, hogy hátam lyukasztják ki tekintetükkel, közben belém nyilall, hogy semmit sem jegyeztem meg abból, amit segítőkész “franciatanárnőnk” mondott, “à gauche, à droite”, balra, jobbra, balra, jobbra, de merre először? Ha ki nem jutunk a városból, az se baj, alkudozom magamban, csak szégyent ne hozzunk, kinek a fejére is: a magyarokéra? Meghallották volna francia “igen”-eimben a magyar hangsúlyt? A svédekére? Lerí rólunk, hogy svédek nem vagyunk, ám a kocsink rendszámtáblája “Sverige”. A Volvo-tulajdonosokéra, vagyis az “átkozott”, átkozva irigyelt nyugatiakéra? Hogy ötméteres batárunk mennyire rozoga, Skodához szokott szemük nem veszi észre. Hogy szégyent ne hozzunk rajtunk segítő, azáltal mellettünk kiálló franciatanárnőnk fejére?
Útelágazás közeledik. Merre menjek? Visszafordulnom nem lehet. Nem szerezhetem meg nekik azt az örömet. A motornak sem szabad bedöglenie, még ha tízéves is. Lábam se szaladhat le a kuplungról, még ha mindössze egy hónapja van hajtásim, akkor sem! Közben az útelágazás kínosan sebesen közeledik…
***
Gergely Tamás a Lenolaj.hu oldalán megjelent összes alkotása
Gergely Tamás Vadmalac félpercesei a Lenolaj.hu oldalán
Gergely Tamás írásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán
Legfrissebb hozzászólások