Összefutottam a piacon azzal a gyerekkel, akinek tegnap elkértem az olvasónaplóját. Kíváncsi voltam, hogy szerette-e A Pál utcai fiúkat.
Mindig olvas a pad alatt, és néha az udvaron is.
Azt írta a Pál utcaiakról, hogy tetszett, kétszer is elolvasta, jó volt a stílusa.
Mesélte, hogy egy osztálytársa arra a kérdésre, hogy mit jelent a halhatatlan író kifejezés, azt válaszolta, hogy aki mindig csak ír, és a játszótéren készített rólam egy fényképet.
– Most megörökítem az elmúlt gyerekkorodat! – kiabálta.
Pedig teljesen normális ez a fiú, csak egyszerűen szeret olvasni, és nincs benne a verekedésekben.
***
Legfrissebb hozzászólások