Kellettek mindig istenségek, akiket az emberek imádhattak, és akiktől félni lehetett? – kérdezte művészettörténet órán egy gyerek.
Igen, amióta a világ világ létrehoztunk maguknak fura, büntető, vigaszt adó, dévaj vagy véráldozatot követelő isteneket.
Kant azt mondja az értelemről:
„Ez a sziget az igazság birodalma (csábító név), és hatalmas, háborgó óceán övezi, a látszat tartománya, hol ködgomolyagok és gyorsan olvadó jégtáblák új földek hamis ábrándképét hirdetik.”
Sok ábrándkép, kevés valósággal, az lehet akár költészet is. 😀
***
Legfrissebb hozzászólások