Gergely Tamás: ROSSZ NAP

Vadmalacnak rossz napja volt, legalábbis rossz délelőttje. Malacka az oviba indult el Kismalaccal, de valahol ottragadtak, egyedül reggelizett.
Az étel jólesett, legalábbis a kávé megerősítette az öntudatát. De szürke volt az ég, felállnia az étellel teli asztaltól nem sikerült.
Csak nézte a lágyuló vajat, a fonnyadó retket, a hámozott, száradó narancsot, hiába ébredezett a lelkiismerete, ennyire futotta:
”Rothadnak.”
Majd magát látta, mintha kívülről. Egy moccanatlan test, őszes bozonttal, mondata ettől így módosult:
”Csak rothadunk.”