Gergely Tamás: A SZÓ

”Össze kellene gyűjteni – mondta a komája – amiket nekem mondasz.”
Címet is ajánlott hozzá: ”Vadmalac kinyilatkoztatásai”.
”Túl hosszú” – válaszolt Vadmalac.
Válaszával nem lohasztotta komája kedvét, nem elhallgatott az, csak kereste a jobb megoldást.
Azalatt Vadmalac dünnyögött – magának meg a komájának. Gesztikulált is. Valahogy így:
”Mi a szó?”
“Hahó”, ejtette ki gonddal a száján, majd nézett, sőt bal mancsát kinyújtotta utána, míg az el nem porladt. Azaz szét nem foszlott a… levegőben. “Semmi a szó! – búslakodott. –Eltűnik.”
Észbe kapott a komája, hogy biztatásra van szükség. Azzal pártolja meg az ötletét:
“Beírtad ide – bozontos vadmalac kobakjára mutat – az én fejembe.”