Hej, a rézangyalát neki! Bizony erősen mulatott a szegény legény a kukoricacsárdában. Meg is feledkezett a csárda előtt álldogáló lovairól meg a kocsijáról. Amikor már jó kapatosnak érezte magát, úgy döntött, iszik még egy utolsó kupicával.
Eközben a helyi zsiványok – ahogy a rendes zsiványokhoz illik – elkötötték a két pej lovacskát. A kocsit pedig meglökték, hadd guruljon az erdő felé.
Amikor a szegény legény kilépett a kukoricacsárdából, kétfelé álltak a fülei. Úgy vélte, a lovai megbokrosodtak, s az erdő felé tartanak.
– Hé, Ráró, hej Sári! – ordibálta, de mindhiába. A kocsi nekiment egy bodzabokornak. Akkor látja a legény, hogy két nyúl fut ki a kocsi mellől. Hirtelen meglepődött, de meg is nyugodott, mert eszébe jutott, hogy húsvét van.
– Biztosan átváltoztak a lovaim nyulakká… – mormolta maga elé. – Ezt értem. De nézzük csak azt a kocsit…
Mikor odadülöngélt a kocsihoz, hát mit lát a poros úton? Patkónyomokat!
– Hisz ezek patkolt nyulak voltak! – csapott a homlokára. – Csak a patkónyomokat kell követni, s máris tudom, hogy merre futottak!
Dülöngélve elindult a patkónyomok után. Addig ment, addig dülöngélt, míg beért az erdőbe. Ott aztán csak a zöld füvet látta az úton, nyomokat sehol. De nem adta fel. Nézte, egyre nézte, keresgélte a fűben a patkónyomokat. Addig keresgélte, míg a végén a füvet se látta. Nem is csoda, mert közben besötétedett. Ez volt a szerencse! Mert ha nem sötétedik be, a kapatos szegény legény máig is keresné a megpatkolt nyulak lábnyomait. Akkor gondolt egyet, nagyon rövidet! Azt gondolta, ha már este van, hát lefekszik aludni. Le is heveredett rögtön egy hatalmas tölgyfa tövébe. Ahogy leheveredett, már aludt is. Még hogy aludt! Úgy horkolt, hogy a mókusok felriadtak álmukból.
Reggel madárcsicsergésre ébredt. Na, akkor aztán azt se tudta, hol van, hogy került ide? Föltápászkodott, és addig ment, mendegélt, míg kiért az erdőből. Mikor meglátta a kocsiját, eszébe jutott, mi történt a lovaival az este.
– Most már mindegy – csapott egyet a kezével. – Majd csak elkopnak egyszer azok a fránya patkók, és akkor visszatérnek a nyulakká változott lovaim. Akkor pedig én fogom megpatkolni őket!
Hiszitek vagy nem, ezt nagyon komolyan gondolta a legény. Mert azóta ő a falu nyúlpatkolója. Csak éppen munkája nincs. Egész nap ül, várakozik, hátha betéved egy nyúl, akit megpatkolhat. És várja a nyulakká változott lovait. Egyszer úgyis hazajönnek!
Aki nem hiszi, okuljon a történtekből.
*
Kapcsolódó oldalak:
Legfrissebb hozzászólások