Gergely Tamás: Tájm

Vadmalac azt hitte, fő a feje, konkrétan is. Megkérte Malackát, ellenőrizze a homlokánál, de semmi.
”Komám, fordult a barátja felé, időt adj nekem!”
Az csak hebegett-habogott, hogy nem érti a ”mestert”. Kínjában elkacagta magát, vakkanásnak tűnt inkább.
”Ha valaki azt kitalálná – filozofált Vadmalac -, hogy az időt kinyújtsa… Kezével mintha gumit szélesített volna. – Vagy belőlem csináljon kettőt.”
Malacka humorizált: ”Minimum”.
”Nem hallottad az ószeren, hogy árusítják?”, tette fel komájának a fölösleges kérdést Vadmalac, inkább hogy csökkentsen a feszültségen, majd dúdolni kezdett:
”Tájm…”