Versszeretők tudják, hogyan verselt Radnóti az egyik párizsi utcasarokról: ”A Boulevard St Michel s a Rue Cujas sarkán egy kissé lejt a járda.” Nos, arra kíváncsi lennék, hányan emlékeznek száz év múlva arra, hogy Gergely azt írta: az Odengatan Stockholmban is lejt, sőt, nagyon lejt, más szóval ”félelmetesen” ereszkedik.
Elmesélem:
Az Odengatan meg az Odeplan vagyis az Odenről (Odinról) elnevezett tér találkozásánál újabban egy óriásgolyó áll – mennyi lehet? Fél átmérőjét a két karommal ha be tudom fogni. És valamiféle kőből faragták, sajnos nem vagyok geológus, fogjuk hát rá, hogy gránitból. Tökéletes gömb, ráadásul fényesre csiszolva. Hiszen dísznek került arra a ”stratégiailag” jól megválasztott helyre. Másért miért állna ott, nem figyelmeztet semmire, tulajdonképpen fölöslegesen veszi el a figyelmet.
A Golyót nemrég, vagyis alig pár évvel korábban helyezték jelenlegi helyére, amikor javítani szerettek volna a hely arculatán. Persze egyesek mindjárt kifogásolták a létét, így szokott ez lenni, legalábbis egy demokráciában, ahol az emberek nem félnek megnyilvánulni. No és hallgassanak ide, mi volt a kifogás?
Hogy ha a Golyó legurul a jelenlegi helyéről, lezúdul az Odengatanon, amelyik, ugye, nagyon lejt, és tönkre tehet épületet, pusztítást végezhet emberéletben. Hát nem félelmetes?! Álmomban látom: egy nagy gömb közeledik felém. Illetve előbb kicsi, ám később egyre hatalmasabb…
Legfrissebb hozzászólások