Szóval hogy idegen lábbal seggbe rúghatom-e a bibliás öregembert, ez volt a kérdés. De ha jobban megnézem, mintha túl telt lenne, túl formás, gömbölyű… mármint a láb, a kölcsön lábam. Mint a villámcsapás ér a felismerés:
“Te jó…”, hogyan is sikoltsak fel – az istent emlegetni nem lehet, a slágerbe át nem mehet a felkiáltás, marad hát a “Tejó!”
“Tejó, mondom, hiszen ezek női lábak lesznek!”
Vegetatív idegrendszeri gyorsasággal az ágyékomhoz kapok.
“Megvan”, mondom, és egy felszabadult sóhajt eresztek meg.
*
Előző részek:
Legfrissebb hozzászólások