2024-04-17
STOCKHOLMI ABSZURD 10
Gegely Tamás: TÉRDEL
Azon kapom magam, hogy szégyenkezem. A nadrágom miatt. Nem a márkája, hiszen az ebben a környezetben egyenesen szuper, hanem hogy kitérdelt.
És annak oka van: túl sokat térdeltem az elmúlt napokban. Úgy értem, az albán meg a román könyvek könyvtáram alsó polc...
Gergely Tamás: DONÁL
Hát igen, hol kóricál most a lábam, az enyém? A metró elsuhant, mobilomból az elem kifogyott, meg se állíthatom tehát a vonatot, le sem szállíthatom a lábam, egyáltalán, kinek telefonálnék? A Jóistennek?
”Jóist…Ja. Tizenhét, pardon.”
Mert azt még könnyen elf...
Gergely Tamás: TIZENHÉT
Ahogy a sóhaj, sóhajom elhagyja a szám, az enyém, megcsillan bennem a remény, ami így materializálódik: ”ha lefordítom-kifordítom”. Hogyan is magyarázzam… a stockholmi metróban ugyan én jól érzem magam, de mégis idegen vagyok, legalábbis a nyelvet illetően. Pé...
Gergely Tamás: ÁGYÉKÁHOZ KAP
Szóval hogy idegen lábbal seggbe rúghatom-e a bibliás öregembert, ez volt a kérdés. De ha jobban megnézem, mintha túl telt lenne, túl formás, gömbölyű… mármint a láb, a kölcsön lábam. Mint a villámcsapás ér a felismerés:
“Te jó…”, hogyan is sikoltsak fel – az...
Gergely Tamás: FENÉKEN BILLENT
Káromkodni volna kedvem, hogy a feszültséget magamból kieresszem, de hogyan is tegyem: ha ”mamma miá”-zom, vállon veregetnek, nem volt véletlen ”meleg” az illető?, cikázik át az agyamon. A ”te jó ég” sem felel meg, mert éppen a metró gránit tetejét látom az ég...
Gergely Tamás: MAMMA MIA
Ahogy a peronon sápítozom (”Mamma mia!”), hátba vereget egy ismeretlen.
”Ezé lenne?”, kérdem magamtól, mármint a lábam. Illetve a láb, ami szállít engem, míg az enyém egyre távolodik… Várom, hogy mit akar. Hogy fizessek?
”Mennyibe kerülhet, az az ötven méter...
Gergely Tamás: CUKORBAJ
Érzem, hogy kifut a vér belőlem.
”Te jó ég, kiáltok fel. Ha valaki most éppen viseli, mármint a metrón hagyott lábam, nem tudja, hogy inzulint kell neki beadni minden este, húsz egység.
Illetve húsz egység az egész testemnek, deréktól lefele ezek szerint tíz...
Gergely Tamás: HOL A LÁBA?
”No de ha ez nem az én lábam, akkor hol a sajátom?”
Nézek körbe, hogy hátha feltűnik valakinek az altestén az én W34, L30-as barna bársony Marlboro Classics gatyám, de nem látom.
Mind farmerbe vannak öltözve, kopott, színtelen, egyeseken szakadozott, hát van...
Gergely Tamás: A MOZGÓLÉPCSŐN
Szóval haladok a kijárat felé az idegen cipővel, mondtam: cipőfűzős, bár én tudomásom szerint hazulról egy csukával indultam, s annyira meg vagyok lepődve, hogy meg sem állok, hogy befűzzem.
Amikor valaki megszólal – mellettem? Mögöttem? A hangját hallom:
“V...
Gergely Tamás: KÉRDÉSEK
Haladok a tömegben a metró kijárata felé, mikor észreveszem, hogy kifűződött a cipőm. Különös, gondolom, nincs is cipőfűzőm a tavaszi lábbelimen, akkor meg mi fűződött ki…
Felhúztam volna egy másikat, s nem is kapcsoltam reggel? Vagy ráragadt egy fűző az én c...