A kezét láttam meg először.
Nem tudom, melyik megállóban szállt fel, nem vettem észre.
Nagyon szép keze volt: amolyan művész-kéz.
… festő, vagy zongorista keze…
Hosszú ujjai körbefonták a kapaszkodót. Ápolt, szép körmei gyönyörűen sorakoztak egymás mellett, mint a harcra készülődő, jó katonák…
Napbarnított karján minden fékezésnél megfeszültek az izmok.
Különleges kép volt, nem felejtem!
Szeretek utazni.
Igyekszem észrevétlen lenni és figyelek. Érdekes sorsokat képzelek, történeteket alakítok…, jó játék ez gondolatban!
Egyre jobban érdekelt: ki lehet ez a férfi?
Ápoltan borostás, 35 körüli, kedves mosolyú… Alig hallhatóan beszélgetett a közelében ülő nővel. A nő cinkosan válaszolgatott, ilyenkor fel-felnézett a mellette álló férfira, barna szemében titok csillant.
Nagyon csinos harmincas nő…
Úgy tűnik, ez a mai, a kellemes emberek napja!
Figyelmemet még a mellettem hangoskodó ötvenes férfi sem tudta elterelni.
Vonzó volt ez a két ember!
Látszott: félreérthetetlenül összetartoznak. Nem szerelmespár, hiszen azt hamar meglátná az ember!
… mi lehet a titok?
Sok kérdés járt a fejemben, amikor a férfi elkezdett hegedülni… Leült a nővel szemben, az üres helyre és szép ujjai engedelmesen szaladoztak a húrokon… Vonója méltóságteljesen lendült. A nő szinte azonnal csatlakozott hozzá és vele együtt egyre több rejtőzködő utas állt elő gyönyörű titkával.
A Hangoskodónak is elállt a szava, ő is mosolygott.
Az Örömódát játszották.
Egyszeriben ez lett a legcsodálatosabb hely, az egész világon!
Elfelejtettem leszállni…
… már csak homályosan láttam, hogyan muzsikál ezen az ütött-kopott városi buszon, minden szívdobbanásban az öröm…
Legfrissebb hozzászólások