2025-06-12
Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál 10
Bánki Éva: MIÉRT PONT ÉN?
I. Annyi tudomány és felvilágosodás után eljutottunk oda, amit a középkor mindig is gondolt: a betegségeink részben lelki eredetűek. Trisztán sebeit, fekélyeit a házasságtörő, bűnös vágyak okozzák, Izolda pedig azért meddő, mert nem a férjére vágyakozik. Ezekb...
Bánki Éva: LÁNYOK
Három VIII. kerületi lány fodrászüzletet nyitott Óbudán.
Cigányok?, kérdezi a hölgy a barátnőjétől a buszon. Ügyesek, mondja a barátnő. Nem is kérnek sokat. Ráadásul náluk nem kell időpontot foglalni.
Hát ez vonzott engem. Hogy nincs időpont. Hogy akármikor ...
Bánki Éva: REBOLEIRA
Szinte szétrobban a szó az ember szájában. Hogy hogy keveredtünk ide? Nyilván véletlenül. Sintrán rossz vonatra szálltunk fel, nem vettük észre, hogy ez a helyiérdekű vasút elkerüli Lisszabon belvárosát, és kitesz bennünket egy munkásnegyedben.
Délután hat. M...
Bánki Éva: HIDEGED VAN?
Ülünk a rendelőintézetben. Hidegem van, mondja egy nő. Először azt hiszem, nem is magyar anyanyelvű.
Hidegem van, hidegem van, ismételgeti.
Pocsék ez a május, de most épp meleg van, tűz a napfény az üvegtáblákon keresztül. Persze nincs szavunk arra, mikor a ...
Bánki Éva: AZ Ő KÉPÉRE ÉS HASONLATOSSÁGÁRA
Én szeretek mindent túlbeszélni. A bűnt is.
Hisz mi másért tanultam annyi poszthumán
kritikai posztrelatív őrületet? Legalább tudom,
hálás a boci, ha a kedvemért hamburger lehet.
És hálás az ellenségem is, aki tőlem megtudhatja
az igazságot. Kiköphetném v...
Bánki Éva: ÁPRILIS 13. CSÜTÖRTÖK
Még korai, még reménytelenül
korai ez a tavasz. Pedig a forró szél
a szőlőtőkék közt beleakad a hajamba,
és én viszem magammal a városba, mint
egy összepöndörödött levélkét. Nem is kell
a harisnya – ez a fényes békabőr – letépem
magamról, milyen álnok, m...
Bánki Éva: KEZDETBEN
Fehérben, rózsaszínben –
mindig egyenruhásan. Mert csak álmunkban látunk
világoskék-habos vagy sárga vagy piros virágos
gyümölcsfákat. Mintha titkolná a szilvafa
a komolykodó kékséget, a barackfa virága
a diadalmas, mindent megszégyenítő érzékiséget.
Hát...
Bánki Éva: PAOLO VERONESE: LAKOMA LÉVI HÁZÁBAN
Nemcsak azért szeretem, mert velencei. Egy Velencében festő egy velencei kolostor (a „SS. Giovanni e Paolo”) ebédlőjét díszíti. No persze (a szent téma ürügyén) velencei épületrészekkel és velencei figurákkal. És ez a reneszánsz lakoma oly magasztos és élett...
Bánki Éva: KÖTELEZŐK, SZABADOK
I. Rengeteg hazugságot felszínre dobott ez a Jókai-vita. Az egyik: a klasszikus irodalom rajongóinak több százezer (millió?) fős tábora él Magyarországon. Csak valahogy nekik sem sikerül soha elolvasni a kötelező olvasmányokat. Vörösmarty, Csokonai, Petőfi: sz...
Bánki Éva: AZ ÉHEZÉSRŐL
Húsz évesen, a Lyon-Paris gyorsvonaton találtunk egy nagy csomag felbontatlan süteményt. Éhesek voltunk, interraillel jártuk be Európát (1987), és ugye, a vasszeget is. Pufók, ízetlen, kis piskótácskák voltak, otthon még lekvárral vagy mézzel sem lettünk volna...