Bánki Éva: PAOLO VERONESE: LAKOMA LÉVI HÁZÁBAN

Nemcsak azért szeretem, mert velencei. Egy Velencében festő egy velencei kolostor (a „SS. Giovanni e Paolo”) ebédlőjét díszíti. No persze (a szent téma ürügyén) velencei épületrészekkel és velencei figurákkal. És ez a reneszánsz lakoma oly magasztos és életteljes, a kép hátterében ragyogó Velence pedig oly fenséges és bámulatos, hogy legszívesebben örökre beköltöznénk Lévi palotájába.

PAOLO VERONESE: LAKOMA LÉVI HÁZÁBAN
(1573, fa, 555×1280 cm) (Akadémiai Képtár, Velence)

A festmény fogadtatása is nagyon izgalmas, hiszen eredetileg „Utolsó lakoma” volt a kép címe. A velencei inkvizíció (mely szintén „velencei” volt, és a rómaitól szinte függetlenül működött) nehezményezte, ha nem is a szemkápráztató luxust, de a festményen megjelenő mutatványosokat, német alabárdosokat, prostituáltakat. Veronesét felszólította, hogy fesse át a mellékalakokat. A felszólításnak Veronese nem engedelmeskedett, de a képet átnevezte. Így lett „Lakoma Lévi házában”. A helyi inkvizíció — velencei intézményről lévén szó — beleegyezett a kompromisszumba, nem erőszakoskodott tovább, nem ültette Veronesét „szégyenpadra” (hehe).

De a festmény minden szépsége ellenére is nyugtalanító. Hisz nem tudunk attól elvonatkoztatni, hogy ez az „Utolsó vacsora” az alkotói szándékai szerint. A prostik, mutatványosok, alabárdosok zavarnának? Ó, dehogy! Ám ha a világ ilyen pompás, már-már elviselhetetlenül tökéletes hely, akkor mi szükség van a megváltásra? Mi fog történni másnap Jézussal? (Ő ül a festmény középpontjában.) Heródes katonái másnap átnyújtanak neki egy báli meghívót?

Ebben a világban nincsenek holmi „keresztrefeszítések”.

Micsoda reneszánsz utópia! Magabiztos, életteli, mégis teljesen elképzelhetetlen.

Gyönyörű, nem?

***

54 vagyok, egy 11 éves, csodás kislány mamája. Nagykanizsán születtem, az ELTÉ-n végeztem, hosszú ideig éltem Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban, lovagregényekkel és trubadúrokkal foglalkozom, a Károli Kreatív írás specializációját vezetem. Szerelemből tanítok.

De az írás fontosabb. Versekkel kezdtem, regényeim, novellásköteteim a Magvetőnél és a Jelenkornál jelentek meg. Esőváros (2004), Aranyhímzés (2005), Magyar dekameron (2007), Fordított idő (2015), Elsodort idő (2017), Összetört idő (2019), Telihold Velencében (2020).”

Kapcsolódó oldalak:

Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál
Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál Facebook oldala
Bánki Éva írásai a Lenolaj.hu oldalán