2023-10-01
Újnautilus Irodalmi és Társadalmi Portál 10
Bánki Éva: A 9-ES BUSZ BALLADÁJA
Elvesztettem a lelkem. Nézek jobbra, nézek balra.
Nincsen. Lopnak ezen a buszon, mint a szarkák.
Kitől szüzességet, kitől becsületet, más hülyétől
tizenöt évet. Nincs. Nincs. Nincs. Se a pénztárcámban,
se a válltáskámban, se a hátam mögött, se az ülések kö...
Bánki Éva: MINDIG AMERIKA
Itt, Pistikám, háromszor kel fel örömében a nap.
Vígan szökdécsel az ősöreg fenyőfák, habos felhőpaloták,
százemeletes tornyok közt. Mind eljutunk ide.
Ki halála előtt. A lustábbak haláluk után.
Vince megjött. Józsi úton van.
Te mikor érkezel, Pistikám?
...
Király László: Telihold Velencében? – Bánki Éva Velence-leírásáról
Ennyi könyv után talán már kijelenthető Bánki Éváról, hogy ő a szigetek megszállottja. Az Esőváros nagy része egy folyami szigeten, a Csallóközben játszódik, és egy zárt parasztközösségen belül vizsgálja az autonóm polgárosodás lehetőségeit. Az Aranyhímzés Vel...
Bánki Éva: AKKOR HOGYAN?
Anyukám azt mondta,
ő nem egy kanapé. Amit nyugodtan lehet nyomkodni,
vonszolni, leenni-leinni, lökdösni, dörzsölni, húzni-vonni.
Értem én,
persze. De akkor mondd meg, hogy születtem?
Anyukámat elragadta egyszer egy nagy madár?
Vagy az észak-nyugati szél...
Interjú Bánki Éva íróval – kérdez: Nádor Zoltán
Hányféle Velence van?
Adhatnék erre egy közhelyes választ: több millió. Vagyis ahány ember él a Földön. Vagy ahány utazási iroda. De nem akarom a kérdést megkerülni. Ebben az immár apró városban van valami egészen különleges, ami miatt mindenki a saját leg...
Bánki Éva: ANYA-FIÚ-APA
Mit csinálsz, ha középosztálybeli pesti lányként hirtelen meghal az édesapád? Ha abba kell hagynod a gimnáziumból, és rád is, mint a nővéreidre, egy házasságközvetítő által "elrendezett" jó (vagy rossz) házasság vár? Az 1900-as évek elején nevelkedő polgárlány...
Bánki Éva: HA MEGESZNEK AZ ÁLLATOK
talán a combommal kezdik majd,
aztán a vállam jön, a vesém, az oldalam,
a többi persze szemét
haleledel,
(de kidobni mégsem)
és ott a fej, ki is lehet tömni,
nőstény, 53 éves,
és a szív –
ki mondaná meg belőle,
hogy hányszor láttam a tengert
én sem t...
Bánki Éva: HAZA, HAZA
Nemeslövő. Itt maradt egy hajszálam.
Azért emlékszem, mert én rejtettem el
egy képkeret mögé, hogy ha visszatérek,
megtaláljam. 1972-ben, öt évesen még
szőke voltam. Már csak a hajszálamra
emlékszem és a poros képkeretre --
fogalmam sincs, mit kerestünk ...
Bánki Éva: KOMOLYAN, CSENDBEN
Ne érj hozzám, ne gyere közel,
ne írj rám, ne is telefonálj!
A legjobb, ha nem mondod ki a nevem,
ha soha, de soha nem gondolsz rám.
Mert a végén kipécéz egy vírus,
ami bitek, fénynyalábok, kósza álomképek,
vágyak, sértések, gyerekkori emlékek útján terj...
Bánki Éva: ÉLNI VAGY ÍRNI?
Hogy?
Minden trubadúrantológia az alkotó "vidá"-jával kezdődik, ezek a kis életrajzocskák szolgálnak az alkotások bevezetőjeként. XY itt látta meg a napvilágot, itt tanult meg énekelni, ebbe vagy abba az úrnőbe volt szerelmes, csúfosan pórul járt, hiába epeke...