2024-05-01
Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap 10
Gergely Tamás: BEAKADT
Dusa Ödön* emlékére
Vette le a kalapját, és akkor beakadt, úgy félig levett kalappal a jobb kezében. A színházban a ruhatár előtt. Azaz színház volt, amit produkált, színház a színházban, csak nem értékelték. A ruhatároslány telefonon hívta a vőlegényét, ho...
Gergely Tamás: VADMALAC ÉS JUHARFA, MEG MALACKA
Napi sétáikon konstatálták, hogy ősz lett. Először a liget szélén álló juharfa kezdett el színeződni, előbb a teteje, sárgára festette a Természet, azután meg meleg sárgás-vörös köntössel ruházta fel.
Elérkezett viszont az idő, amikor a szél lefújta éppen a f...
B. Tomos Hajnal: ÁTMENET
A fákba beszorult a hallgatás:
az a fajta csend,
mely megszállja
a havazás előtti tájat
és a falusi tisztaszobát,
miután kivitték belőle a holtat.
Az ősz-lélek,
mely éppen szabaddá vált
még kering egy ideig földközelben,
mint kalács lehelete
az ünnep...
Gergely Tamás: A kiválasztott
Vadmalacék Komája feje búbját vakarva ugrott be a lakásukba.
Előbb meglepődve figyelték, meg akarták tudni, hogy mi történt, de a titokra hamar fény derült, ugyanis a Koma kacagva mesélte, hogy egy makk az ő kopasz fejét találta el.
- Nem jó megöregedni! – e...
Gergely Tamás: ÍR KÁVÉ
Lipták-Handy Dezsőnek
”Emlékszel, komám? – kérdezte Vadmalac. Amikor a zaccot ittuk?”
”Nem zaccot, hanem szójás keveréket.”
”So, ja. Úgy tudtuk, rákot kapunk tőle.”
Komája kisegíti: ”Hajnyálmirigy…”
Ezen elkacarásztak egy sort, lehet, kettőt, hogy a Bük...
Szente B. Levente: Elég
Láttam remegni szemérmes pipacsokat,
a férfiembert, szemeit törülgetni, elvérezni rózsát,
összekovácsolt sorstalanságban a mindent felemésztő tüzet,
csöndes partokkal ölelkezni a locsogó vizet.
És jött velem szembe tarka rét,
rőt mező, virágillatú asszony...
Gergely Tamás: VADMALAC MEG AZ ESŐ
Esett. Azaz szemerkélt az eső. Vadmalac nem húzódott be az odújába, inkább hagyta, hogy ázzék kint a bundája.
”Úgyis el vagyunk kényeztetve. El vagyunk kényelmesedve, meleg víz, központi fűtés”, gondolta.
Hűvös szél fújt, az sem zavarta. Az esőcseppeket me...
B. Tomos Hajnal – Nászta Katalin: VÉGTELEN SZEÁNSZ
Akkor már jó órája vertük a blattot, de a jósnő még mindig késett. Úgy látszik, túl sok kuncsaftot tervezett be arra a napra, és nem tudott tőlük időben szabadulni.
Mi, a négy szomszédasszony – nagyjából egykorúak – unatkozva kanasztáztunk és ropogtattuk a há...
Megjelent a Magyar Elektronikus Könyvtárban B. Tomos Hajnal és Nászta Katalin első közös kötete
Szeretettel gratulálunk állandó szerzőinknek!
A kötet címe: VAN ILYEN? – szellemi négykezes, rövid prózákat, szarkasztikus karcokat B. T. Hajnal részéről, valamint az ezekhez készült rajzokat tartalmazza Nászta Katalintól. Szerkesztő és ajánló Cseke Gábor, ...
Gergely Tamás: ANGYALOK
A tó partján ültek egy padon. Egyszer csak hang érkezett az aszfaltozott sétány irányából.
- Hupp! – mondta Malacka – Egy makk.
”Leesett – gondolta Vadmalac. – Gravitáció. Lefele húzta a súlya, ez a ‘leesett’.”
Majd így folytatta: “Minden leesik valahonnan…...