2024-11-14
Bátai Tibor: Helyetted is
Asszociációs mező.
Változóban. Ő volt. Eddig.
Ám más közegben már nem ő.
Legjobb esetben is egyik
reménybeli opciója csak,
amely akként illeszkedik
hozzád – csont nélkül –, akár egy
belőled hiányzó darab.
S te tudnád, mint szimpla számjegy,
föladni ön...
Cselényi Béla: A gyermekek szomorú vasárnapja
Nem erős oldalam az idézés, de a konkrét citálás, ahogy a rádió megnevezése is már személyeskedés lenne. Hallgatom a hosszúra nyúlt esti meséket. Dalbetétek is tarkítják és hígítják a választékot. De miről is beszélek? Mi szomorított el? Semmi különös. Mondom,...
Csák Gyöngyi: Lebegő hang
Kiszól az időből
arca nincs csak hangja
beeszi magát érzékeimbe
mintha a közelben volna
arc nélkül lebegő hang
előttem utánam
akárha sok-sok morzejel
zenélő léptek nyomomban.
Gergely Tamás: SZEMELGET
Él egy barátom az USA-ban, aki mióta megkapta Torokcsavar című könyvem, naponta elolvas abból – mint papok szokták a Bibliával – egy passzust. Szerintem úgy is kell, ugyanis a könyv, amit jobb híján regénynek neveztünk el, de csakis azért, hogy jobban fogyjon,...
Nászta Katalin: Várakozó
aranyhalak szabálytalan fénybesürgése
ahogy rámillan mosolyod
s én szétfeszülök a térben
álom-lebbenés halódó vizeken
félresikló mozdulat utánad
kísértelek, karom hozzád támad
maradj itt ebben a kerek kis napban
ízed hadd csorgatom magamba
forrást is...
Gergely Tamás: LEBEGETT
”A föld felett lebegett!”, mondja Vadmalac. S mert komája nem szól ugyan, de lerí az arcáról, hogy kételkedik, így folytatja: ”A saját szememmel láttam.”
Patájával a szemöldöke felé kap, hogy nyomatékosítsa a szavait. És elmeséli még egyszer:
”Bejött a lakás...
B. Tomos Hajnal: SERDÜLÉS
Átbukik fején a part.
A békének hitt meder
kilazít izmot, szembogarat,
felforrnak a mélység elemei
s átlátszó buborékok pattannak,
mint lapos kövek a tó tükrén.
Valami hatalmasat csobban:
zuhanó fa?
sziklatömb?
halott gyermek?
kiönt az élet....
„A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk.”
Françoise Sagan (Cajarc, 1935. június 21. – Honfleur, 2004. szeptember 24.) francia regény- és drámaíró gondolata
Gergely Tamás: ÖSSZEGEZ
Hogy Vadmalac sörtéje őszülni kezdett, Komája felszólította: ”Foglald össze, mi volt az életed!”
Vadmalac a feladat hallatán a tomporára ereszkedett, mint aki komoly munkába fog, aminek egyhamar nem szakad vége. ”Na, lássuk csak…”
És jobb mancsát felemelte, ...
Márkus László: Apró titkok
Titkaidat firtatom,
kedves piros pipacsom,
mennyi báj és mennyi kecs,
mit szép szirmod elém vet.
Az árokpart rejtekén
ketten vagyunk, te meg én,
huncut szellő ringat el,
minden gondot elseper.
Víg táncod hoz új reményt,
apró felhő száll felém,
bú...