Nem erős oldalam az idézés, de a konkrét citálás, ahogy a rádió megnevezése is már személyeskedés lenne. Hallgatom a hosszúra nyúlt esti meséket. Dalbetétek is tarkítják és hígítják a választékot. De miről is beszélek? Mi szomorított el? Semmi különös. Mondom, nem erős oldalam az idézgetés, és hát nem is történt semmi. Szlávosan szomorú dallamot és hozzá teljesen semleges, mondhatni: ismeretterjesztő szöveget hallottam, körülbelül ezt: “Erdő, erdő, / kerek erdő, / hány csemetéd van? / Tizenkettő”. Evokáció, szentimentális iteráció, költői kérdés, némileg tautologikus válasz. Filozófia? Esetleg. De a dallam elhangzása után gyászos hangulatba kerültem; bevettem egy kedélyszínesítőt, majd egy szorongásoldót. Lehet, hogy az én szeizmográfomban van a hiba, de nem látom be, minek kell gyermekműsorba olyan érzelgős, tanulság nélküli, rezignált szövegű dallamot lekeverni, amely — úri cigányként — csak megpendíti lelkünk érzékenyebb húrjait, de még csak fel sem szabadítja könnycsatornánkat; egyszerűen csak megkérdőjelezi életünk értelmét –, (anélkül persze, hogy az egzisztenciális kételyt bátran nekünk szegezné). Csak játszadozik velünk ez a melódia, akár a cirmos cica az inci-finci egérkével. Eszembe jutottak a régi(,) torokfájós, rossz hangulatú elmerengéseim a gyermekkor végén, a pubertás eufóriája előtt, s elgondoltam, hogy a Karamazov testvéreknek — némi áthangszereléssel — milyen jó háttérzenéje lehetne ez a dal.
***
Cselényi Béla alkotásai a Lenolaj.hu oldalán.
Cselényi Béla alkotásai a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap oldalán.
CSELÉNYI Béla: 1955. április 4-én születtem Kolozsváron. A mai Apáczai Csere János Elméleti Líceumban tanultam 1962-től 1974-ig. Ezt követően Kolozsváron voltam játékgyári munkás, helyettes segédkönyvtáros, munkakönyv nélküli tejkihordó. A Gaál Gábor Irodalmi Kör tagja, titkára, vezetője voltam a ’70-es évek közepétől annak megszűnéséig. A Magyar Műhely munkaközösségének tagjaként sokáig az avantgárd alkotók közé soroltak. Erdélyi létemre, a vajdasági Új Symposion szerzőgárdáját tekintem mestereimnek, elsősorban Ladik Katalint és Tolnai Ottót. 1987. december 23. óta Magyarországon élek. 1988—2007. között a Magyar Rádióban, 2007-től a Magyar Távirati Irodában sajtóarchívumi, illetve adattári dokumentátorként dolgozom. Eddig hét verses könyvem és egy rövidpróza-kötetem jelent meg.
Cselényi Béla szerzői odala: http://cselenyi.atw.hu/
Legfrissebb hozzászólások