Bejegyzések betöltése…
Kapui Ágota: Még létezem
Read more

Kapui Ágota: Még létezem

még létezem még itt vagyok bár elvermeltek tegnapok és zengem ma is untalan mi lét-kottámban írva van ma még tudom hogy hol vagyok de lesznek-e majd holnapok van-e még dolgom itt nekem vagy márciusra hűlt helyem még kapkodom a levegőt még fogyasztom a...
Gergely Tamás: KONTAMINÁLT
Read more

Gergely Tamás: KONTAMINÁLT

Komája jött a hírrel, hogy gyülekeznek a központban. ”Gyülekeznek”, nem merte a szájára venni a szót, hogy ”tüntetnek”. Valamiért óvakodott tőle, talán mert a szó igen közel állt a ”kitüntet”-hez, más szóval ”kontaminált”. A koma nem egészen értette, mi annak...
Fellinger Károly: Soroló
Read more

Fellinger Károly: Soroló

Egy - fázik a jéghegy. Kettő - havas a lejtő. Három - madár az ágon. Négy - de sok itt a légy! Öt - hol a ködmönöd? Hat - a nap kacsingat. Hét - kössél több kévét. Nyolc - befőttel telt polc. Kilenc - forr a must, ínyenc. Tí...
Kapui Ágota: Torzó
Read more

Kapui Ágota: Torzó

Szűkmarkú voltál minden szerelemben Jéghideg szavakkal karcoltad lelkem tükörtavát nyugalmam talaját felszántottad maró bizonytalansággal. Csak percekben mérted mindig az időt nem adtál soha napot-éjszakát sosem nézhettük egy ablakból a holdat amely sar...
Gergely Tamás: BELŐLE EGY RÉSZ
Read more

Gergely Tamás: BELŐLE EGY RÉSZ

A gangon ültek, várták a meleget. Vadmalac végig nyugatra sandított, ő ült ugyanis az Északi sark felé - a tavasz általában az óceán felől érkezett. Akkor komája mondott valamit, amiről azt állította, hogy mesterét idézi vele. Vadmalac előbb alig hallotta, ba...
Gergely Tamás: Eszi a szavakat
Read more

Gergely Tamás: Eszi a szavakat

Vadmalac szívta vissza a szavait. Amiket kimondott, meg amiket csak kigondolt. Komája ámuldozott, hogy mentora szavakat reggelizik. Mert úgy nézett ki a dolog. Mivel a szája tele volt, inkább jelbeszéd segítségével értekeztek - komája a szeméből olvasta ki, ...
Szentjánosi Csaba verse
Read more

Szentjánosi Csaba verse

Megszokhatatlan az, hogy élek, neki megyek a szélnek, Saját magamnak elbírhatatlan vagyok, égbevezető sorfalat állnak felettem az ablakok, két pillanat között örök az idő, ha te jössz felém, karom kinő, Föld-ég-város, micsoda harmónia, az ember...