2024-11-25
Gergely Tamás: MOCSOK FENT
Vadmalac komája vonalat húzott jobb mancsával a levegőbe, körülbelül szemmagasságban. Hogy ő attól fennebb nem néz. Rosszabbik esetben a földet bámulja.
”Mert a mocsok fentről terjed.”
Vadmalac érezte, hogy komájának igaza van, legalábbis ami a mocskot illet...
Cseke Gábor: Kiköltözés után
Kiürült utca. A falak között
csak én matatok. És a szél.
Fotel nyög kifolyt bele után.
Fölötte két drót. Összeér.
Szikra sercen. Mint gyufagyújtáskor.
Állandó ívfény. Glória.
Alatta minden menthetetlen.
Fellobbanásra kész. A fa.
Hány újrakezdés. Hány h...
„Modorod: – lényed kompozíciója.”
Füst Milán (Budapest, 1888. július 17. – Budapest, 1967. július 26.) Kossuth-díjas író, költő, drámaíró, esztéta gondolata.
Maróti Ildikó: Nyolc fényperc
Hogy haldokló csillagoknak köszönhetjük életünket a Földön, az meglehet. Csillagporból áll testünk kilencvenvalahány százaléka, és a Nap nyolc fénypercnyire van tőlünk, ennyi idő kell hozzá, hogy elérjen hozzánk a fénye, és azt hisszük, hogy a jelent fényképez...
Csák Gyöngyi: Aki a rózsát
Becsülöm aki a rózsát
gyöngéden érinti meg
s álmára kíváncsian
óvatosan hajtja szét
az alvó szirmokat
naphosszat áll, hogy megértse
a virág túlkomplikált szerelmét,
méhzümmögés-nászindulóra
rovarszárnyakon
miként érkeznek meg-
termékenyítő porok
bec...
„Az emberek szívesen elhiszik azt, amire vágynak.”
Libenter homines id, quod volunt, credunt.
Julius Caesar; Caius Julius Caesar (Kr. e. 100. július 13. – Kr. e. 44. március 15.) római hadvezér és politikus gondolata
A. Túri Zsuzsa: Lemondás
A vén Hold ma is csak egy sárga köménymag,
emlékköves úton hosszan elkísér,
felveszem az estét csillogó páncélnak,
mindig akad álom, mely újat ígér.
Ablakodból a fény kifolyik a földre,
elmosódott szélű, amorf pocsolya,
rácsuktad az ajtót a ringató csönd...
