2024-11-25
Barta Zsolt: A svédek
Nem volt olyan könnyű a hetvenes években külföldi pénzt gyűjteni, pláne nyugatit s nem is csak azért, mert gyerekként nem ugorhattunk ki mondjuk Norvégiába egy marék apróért.
Mi azért megpróbáltuk. Nem a disszidálást, arról csak suttogó szüleinktől hallottunk...
Gergely Tamás: Feketerigó – vörösbegy
Hátára fekve Vadmalac észrevette, hogy a feketerigók nyakalják a zselnicemeggyet.
”Hát persze – gondolta Vadmalac –, az ugyanolyan fekete, mint ők maguk. Világos, hogy a fekete a feketéhez húz.”
Akkor viszont eszébe jutott, hogy az úton arrafelé már megjelen...
Zilahi Nono: 1000SZER DEKAMERON – az illusztráció: Sipos Sándor képzőművész alkotása
A csóktalan bolyongást hiába sírod vissza;
Légy inkább elveszejtő köd előtt a könnyed harmat fátyla,
s hadd izzon szívem akár az olthatatlan katlan,
de lényem összkomfortjában maradjon örökre lakatlan...
[diapszalmata]
Az űr marad, nem tölti be sem sz...
Cseke Gábor: Nyári mesék (7) Kaszapengető
A szénacsinálásnak receptje van. Ha valaki szeretné, hogy leírjam neki, akkor valahogy így hangzana:
Jókor reggel, amikor még vastag a harmat, jól kifent kaszával állunk neki a rendnek.
Vágunk, vágunk – ütemre, suhintva. Könnyedén.
De ne várjuk meg, hog...
Kőrös László: Honnan származik a szirom szavunk?
Kezdetben vala a szirony. Valamivel 1526 után vettük át a magyarba, és akkor is, később is bőrszalagot (bőrszalagos hímzést), sallangot jelentett. Szirim formában törökök hozták, de hogy ők hol szerezték, kétséges. Lehet, hogy mindig is volt nekik, de lehet, h...
Jó hír
Két börtönőr beszélget:
- Képzeld valaki megszökött a kettesből.
- Na, hála a jó Istennek, három napja nem tudok aludni a fűrészelése miatt.
*
Plavecz László
rovatvezető
Szuhay-Havas Marianna: Ajándék
Arcszínű ég hiába delejez,
estéről maradt egy szép kis mosoly,
valami jót jelez,
úgy volt, végre komoly.
Most még te maradsz,
én megyek, de adsz:
felszakított térre lát
szemem a szemeden át.
***
Szuhay-Havas Marianna (Budapest, 1968. augusztus 13. -) ...
Sapa Brown: Sosem enyém
Fut a szekér, fut a szekér,
terebélyes hűs éjszaka,
ragyog a szép, mindig fehér
csillagszántás vad évszaka.
Ide űzött, ide rántott
gyermekségem és kikacag.
Tenger az ég, puha bársony,
alant az ember: sivatag.
Áll a szekér, göncölszekér,
távolodom, én ...