2024-12-25
Vers (10 talált bejegyzések)
Márkus László: Egy felmosórongy vallomása
Kedves néni a gazdám,
velem mossa fel a gangot,
száradni a korlátra terít.
Olykor leejt a másodikról,
de nem panaszkodom,
mindig lecsoszog értem,
valaha jobban megbecsültek.
A kedves férje hordott
snájdig flanelingként.
Megbámultuk a nőket,
ők meg en...
Keszthelyi György: Évszakra öltözöl
már március és annyi
hétköznap - mind a nőké
hatalmasakat ásít a tavasz
kiköpné a hóembereket
végre - ajtót nyithatna
tárhatna tágra a sirályoknak
hideg magányomban ülsz
fekszel menni nem akarsz
mint aki nem érzékeli
a ruha és a hús kopását
most éppe...
Paulovics Tamás: NINCS IDŐM
Hajnalra ébredve riadót dobolt
bennem mélyen az óra: tik-tak,
tik-tak, mindjárt hatvan leszek.
Nincs időm már csak a jóra.
Néhány józanító reggel.
Két zölden lángoló nyár.
Egy nagy pelyhű puha tél.
Riadót dobol bennem az óra,
nincs időm már csak a jóra...
Cselényi Béla: kék heg az égen
szorongat a tavasz
hívatlan napfényével
tépelődéseim
háttérzenéje madárfütty
az utca napos oldalán
már lekapom a sízősapkám
s hirtelen rám nehezedik
a télikabát súlya
teljesen mindegy mi foglalkoztat
tavasszal mint fióka a repüléstől
úgy kezdek rette...
Mórotz Krisztina – Nyírfalvi Károly: Vincent és a vég
2.
A kép jelen idő. Egyetlen örök
hasíték a déli napból. Varjak
támadnak rá, visznek ecsetet, vásznat,
szót mondatot. És fest tovább, végül
címet ad neki: Varjak a gabonaföld felett.
Rossz jelek. Szörnyű előjelek. Érkezőben
a vég. S bár nem akar, mint...
Kapui Ágota: Mosoly-vers
Ligetvári Istvánnak
Valami úgy hasítja szét az arcomat
mint éles kés a görögdinnye húsát
valami ismeretlen sáv szalad a számon
és körbefutja földgömbnyi fejem
és izzó csíkot húz maga után
mint egy letépett ragasztószalag
mint gézcsík nyoma vörös horzsol...
Keszthelyi György: Halk apokalipszis
Ez nem a pokol: valami több --
Fehér madarak szédülnek a kútba,
Ott pihegnek a szikkadt mederben,
Ellensúlyoznak egy fekete pontot.
A kőkáván megpihen az Isten -
Ahova lenézel: akár a hó,
Akár a szárnyak jégvirágai -
Igent bólint a halk illúzió.
Ah...
Oláh Tamás: Szörny-fejű tegnapok
Megszabadulni
bevarrt szájú múltam fogságából,
otthagyni foncsorát vesztett életem napjait,
cérnára fűzött megszokásaimat,
s új órarendet írva lépni be a szellős jelenbe,
kaput nyitva a gyermek-mosolyú jövőnek,
megérkezni végre a frissen meszelt tisztasá...
Szentjánosi Csaba: Idő
A Nap:
aranyóra.
A fa árnyéka:
mutatója.
Az idő:
az ég hulláma.
Az esőcsepp:
a perc kristálya.
Fejem Földgömb,
Fejed Éggömb:
búgó csigák.
Körülöttünk
szivárványban
pörög a világ.
***
Megjelent Szentjánosi Csaba VERS A VERSBEN című kötetében, Fia...
Paulovics Tamás: A GIMNAZISTA
Suhan alattam a sima betonút,
röpül velem a könnyű kerékpár.
Már mögöttem a folyóparti füzes,
elhagyom a vezsenyi kompkikötőt.
Messze mögöttem a gyárkémény,
az égbe szökő, és gyár hosszan
nyúló fala a rámázolt jelszavakkal.
A szemhatáron látom négy torn...