2024-05-01
Vers (10 talált bejegyzések)
Oláh Tamás: Szörny-fejű tegnapok
Megszabadulni
bevarrt szájú múltam fogságából,
otthagyni foncsorát vesztett életem napjait,
cérnára fűzött megszokásaimat,
s új órarendet írva lépni be a szellős jelenbe,
kaput nyitva a gyermek-mosolyú jövőnek,
megérkezni végre a frissen meszelt tisztasá...
Szentjánosi Csaba: Idő
A Nap:
aranyóra.
A fa árnyéka:
mutatója.
Az idő:
az ég hulláma.
Az esőcsepp:
a perc kristálya.
Fejem Földgömb,
Fejed Éggömb:
búgó csigák.
Körülöttünk
szivárványban
pörög a világ.
***
Megjelent Szentjánosi Csaba VERS A VERSBEN című kötetében, Fia...
Paulovics Tamás: A GIMNAZISTA
Suhan alattam a sima betonút,
röpül velem a könnyű kerékpár.
Már mögöttem a folyóparti füzes,
elhagyom a vezsenyi kompkikötőt.
Messze mögöttem a gyárkémény,
az égbe szökő, és gyár hosszan
nyúló fala a rámázolt jelszavakkal.
A szemhatáron látom négy torn...
Shogór Susana: napoló
hétfőn versbe vésem szenvedésem
kedden kiöntöm keserves kedvem
szerdán számolom betöltetlen álmom
csütörtökön csendben kószálok a kertben
pénteken pompázom piros pulóverben
szombaton szivárvány fénylik a szememben
vasárnap vágyaim vezetik a lelkem
***
...
B. Tomos Hajnal: BÁJOLÓ
Közeleg ez a rózsálló,
érintetlen hajnal,
valami csillagtávú
békéből szitálva -
mint selyemsiklású serdülő siet,
át a deres-didergő tengeren,
haja szikrázón terül a dombra,
csöpp emlője rezzen
minden lépésére
s én ott várom,
a maga elé néző csöndben,...
Oláh Tamás: Bartók
„Hangzavart”?
– Azt! Ha nekik az,
ami nekünk vigasz!
Illyés Gyula: Bartók
Amikor hallgatlak
mint egy távoli emlék képe
elém tűnik arcod is,
magamon érzem
szemed izzását, látom
vajúdó konok homlokod,
az alkotó embert,
aki járja a maga útját;
hánysz...
Albert Zsolt: Papírmadár
Aludj mellettem
s halkuljon az est
lapozzon az emlék
hamvadjon ma el,
lélegezz mélyen
sodorjon álom
napból szőtt
lepedőráncok
ringassanak el.
Az ajtó előtt
tedd le pakkod,
a fáradt tegnapot
száz lakattal
kulcsra zárva
a választ talán,
vagy bizto...
Csák Gyöngyi: Amikor még
Amikor még
annyira úgy
sercegő
szavakkal
gyújtogatott
amikor
akart még
annyira, úgy,
tekintetemből
kérdéseire
minden választ
kiolvasott.
Amikor
kívánt és
annyira úgy,
az ellenálló testben
büszke gerinc már
roppanni látszott.
Amikor
szeretett...
Keszthelyi György: Míg megjelennek
Hogy ott, vagy itt - aligha mindegy,
hogy aszfaltút, sánc, hogy öreg haraszt,
hogy ki hever alattad - feletted
milyen madarak merre húznak,
hogy késlelteted, vagy fordítva
ínyencségeid árnyékolt hatását...
Hol ott, hol itt - úgy tűnik mindegy:
hány ...
Kapui Ágota: Archaikus
Darvadozik kedvem mintha átok lakna
mintha szavam kútja sárig leapadna
mintha lángom lassan gyertyacsonkig égne
mintha fehér ingem árnyéktól is félne
mintha merészségem oly paripa volna
akit kötőféken farkas falka vonna
kinek poharába álomhozó porral
e...