2024-12-25
Vers (10 talált bejegyzések)
B. Tomos Hajnal: HAIKUCKÓ
A kép egészét,
ezer színét nem látod -
lépj ki belőle.
*
Dobogó anyag:
anya fiának adja,
bibe a szélnek.
*
Szőlőszem nedve
csöppen ifjú nyelvére,
beérett szavak.
*
Vadgalamb-pihe
libben kézfejemre -
szárnyalás vágya.
*
Hiány ábrája,
ezerarcú n...
Shogór Susana: álom
vén házak
nedves sarkaiban
vak homály honol
néma pókok fonják
kötéllé hálójukat
s a háló portól
fakult vízcseppjein
- mint málló gyöngyökön -
még ott fénylenek
elmúlt életek
megvakult álmai
***
Shogór Susana alkotásai a Lenolaj.hu oldalán...
Nászta Katalin: LAKAT ALATT
mikor olyan csend van, hogy fáj bele a föld
megkergülnek a gondolatok
kirohan az ember a házból
a városból, nem tovább
mikor csendet fegyelmez rád a sorsod
nem üthetsz vissza
nem jártatod a szád
csak hallgatsz istenvertén
suta kamasz
verset olvasol, v...
Fellinger Károly: Fészek az égen
Fészek az égen a hold,
kakukktojás az álmom,
kikölti kék madaram,
új nap a láthatáron.
Múzsám a reménytelenség,
bálványozza szerencse,
mint Lóthnak felesége,
úgy néz vissza a versre.
***
Kapcsolódó oldalak:
Fellinger Károly alkotásai a Lenolaj.hu o...
Keszthelyi György: Csapravert gondolat
(festmények nyomai)
Falra akasztottam Jézust, két öreget,
falusi házsort, Bábelnek tornyát,
(gyakran ismétlődő, rutinos művelet,
farzsebemben hordom a vaskos szegeket.)
Mondtam-e valami kivetnivalót?
Fellebbezhető a betáblázott jóság?
Pácolódnak a g...
Shogór Susana: már nem
már nem tudja mit fogadott meg
már elfelejtette mennyire akarta
már nem emlékszik hogy megszegte
a föld szennyessé lett körülötte
nem nő benne virág
mert a gyökereit
kínba rántja
valami
méreg
méreg
méreg
Nászta Katalin: Tér-Idő-lapát
ráülni megint sokadjára
az idő mindig mostanjára
erre is kell külön érzék
hogy tudd ma épp mi a dörgés
mely század szeletében élsz
mennyit szelhet kenyérből a kés
hosszú sorba kerül a hús
hova vezet a vasút
és a sínek
kik rombolnak, mit építenek
mit ...
![Bátai Tibor: Lombok és rügyek [túl a szavakon]](http://lenolaj.hu/wp-content/uploads/2016/04/tavasz222.gif)
Bátai Tibor: Lombok és rügyek [túl a szavakon]
Mikor máskor, ha nem azonnal?
Elszáll az utolsó alkalom,
hogy megtöltsd őket tartalommal,
s túlléphess végül a szavakon.
Beérni most ennyivel kéne.
A pohár tele már nem lehet.
Attól a teljesség igénye
még nem délibáb, hogy így esett.
Lombosodik a nincs...
Paulovics Tamás: JÓ VOLNA
Prémet növesztenék magamra,
tollakat, vagy torz pikkelyeket.
Jó volna állati létbe süllyedni,
az állatok tudatlanok és boldogok.
Csak éhesek és szomjasak.
Szívük megfeszítve nem ragyog.
Csak sodródnak lenn a mélyben,
lépegetnek az erdő sűrűjében -,
vag...
Ványai Fehér József: Tékozol, konzervál
Víz tetején legel a köd,
Múltjából áthajol hozzám
Tegnapi magam – csont sovány
Tanú, egyszerre áldozat.
Zűrzavaros világképlet
Űz el, kötöz és oltalmaz,
Isten erdejében vadat,
Rejtekem csak vékony idő.
Tűzzel-vassal maradhat meg,
Ki tékozol, konzervál...