2024-12-25
Vers (10 talált bejegyzések)
Németi Rudolf: AHOGY A SZÓ
A hasonlatok közei.
Találkozások éje-napja.
Ahogy a part mind távolibb.
Ahogy te állsz ott elhagyatva.
Ahogy a szél, a fény, a víz.
Ahogy a só kiüt az arcon.
Ahogyan pereg, az a nesz.
Azt én már mindörökre hallom.
A leheletnyi koppanást.
A közöket...
Jagos István Róbert: Gazdatest
Ponttá sűrűsödtek a pillantások.
Íriszek vesznek el két érintés között
Megértem én, persze nem úgy, mint mások,
bénult gazdatestként éppen csak működöm.
Recsegve szakadnak kötelek, inak.
Szemrebbenés nélküli árokban fekszem.
A távolban gyermekek, nők, ...
Fellinger Károly: Különálló
Valóságunk a
szárnyaló vad képzelet
kakukktojása.
Isteni gyarló
sorság kifürkészi az
emberi belső.
A titok fénye
elvakítja az álom
fekete szemét.
Világi költők,
a jelöletlen nemlét
bennszülöttei.
***
Megjelent Fellinger Károly Külön bejárat című v...
Hajnal Éva: Itt
Itt
szép
nem beszélni
semmiről, csak
hallgatni mind a csendet.
Legalább szívünk ölelése.
Szárnyalásunk messzi végtelenbe.
Zongorafutamok legalább.
Egy chanson, szomorú.
Érintés a szélben.
… s csendben,
ketten
itt…
***
Hajnal Éva alkotásai a L...
Oláh Tamás: A pénz, a pénz
Sárga érc pengése,
ez volt régen
a csodás dal,
hitte sok fösvény
nála nincs szebb zene,
nemes fényességében hatalom,
rang, dicsőség ült;
ma néma pin-kód őrzi
kincses ládádat,
arcod az árfolyam
bódulatában tüzel;
próbája ez a kapzsiságnak,
egyre szo...
B. Tomos Hajnal: SAJNÁLKOZÁS
Szavak sorjázása,
mint véletlen ejtett
ecsetvonások
a valóság vásznán,
kibogozhatatlan ágak
üstöke egyre távolabb úszó
egek hínárjában -
szavak sakkjátéka
mint a nyelv kenyerén élők
mindennapos hadakozása
a tollra bízott örökkévalósággal.
Lettem...
Shogór Susana: fényfoltok
fényfolt amőbák folynak
a szoba padlóján
fülledt nyárdélután
falják a fényt
nézem őket
én múlok csak
a rendíthetetlen időben
az amőbák ádázul közelednek
látom étvágyuk nőttön-nő
az én fényemet akarják
nem adom
az én fényem hatalom
nem még nem adom
...
Ványai Fehér József: Ködös teher
Vérem hidege, kegyelmes
Tiszta Élet, ének – élek.
Sírkövek hadserege
Kezét kinyújtja téglagyár
Kéménye felé, fölé.
Mint róka a romok között,
Áldozatára vár bennem
A megátalkodott ösztön.
A romlás tanúja vagyok,
Kiönti búsulását rám
Az Úr, az Idő. Íté...
Sárhelyi Erika: A nő, ha ötven
A nő, ha ötven, már borrá érett
benne sok-sok leszüretelt pillanat,
nem fut el, ha szembejön az élet,
megéli még, ami eddig kimaradt.
Nem lázad már mindig, mindenáron,
de karbantartja fakuló szárnyait,
s ha menni kell, megy át száz határon,
hisz’ még ma...
Albert Zsolt: Neked írok nehéz szavakkal
Neked írok
nehéz szavakkal,
szerelmes betűkkel,
s remegő ajakkal
ismétlem magamban
emlékem ne tűnj el,
felvéslek arannyal
vergődő szívemben
százezer lakattal
őrizlek hitemmel...
...hűsítő patakban
úszó zöld levélen
vidd tovább sóhajom
s röppenjen ...