2024-05-01
Vers (10 talált bejegyzések)
Márffyné Horváth Henrietta: Tavaszi haikuk
Búcsúzik a tél,
felölti új ruháját
az ébredő kert.
*
Fehérlő szoknyás
hóvirágok, tőzikék
hajladoznak kint.
*
Szürke bóbitás
vattapamacsok ülnek
fűzfaágakon.
*
Langy szellő simít
lágyan végig arcomon,
jólesik, hagyom.
***
Márffyné Horváth Henrie...
Mészáros László: Sziromhasadás
Csak a tenyered akartam érezni!
Nem a bordáimon, nem is az arcomon,
csak test-meleg kabátom hideg gombjain.
A szertehullt világ küllőivel szememben,
akár az éj gyászrongyán gyilkolni készülő vad,
magamba fojtani vakon, még egyszer illatod.
Igen, a kezeid...
Cselényi Béla: hotel reluxa
íróasztalomon a földrengést
redőny takarja el a külvilágtól
hosszú hajlékony acéllemezek
sokszor nem tudom
gyújtsak-e oltsak-e villanyt
mert nappali fényből
csak kis mennyiség jut
olyan jó volna másra figyelni
mint a szekrénnyire felgyűlt PET-palackra
...
Somorčík Szombath Rozália: Almákon feküdve vártalak
Kerestem az utat.
Vonzott a kert.
Rozsdás kaput törtem, tövist,
éreztem a vadak illatát.
Az almafához akartam kerülni,
az árva almafához,
saját terméseit nézi maga alatt:
rothadnak élve.
Rájuk feküdtem,
testemmel takartam be őket.
Fátylat terített rá...
Nyírfalvi Károly: Állóvíz, mozgó csend
Nincs ott más, csak te és a szelíd víz,
apró madarak, s mindez a tiltott
idők terében, mikor a kíváncsi had
elvonul. - Nézd, hogy csordogál a
kenyérbél, hogy csap rá egy-egy kacsa,
keresed az elkerülő szavakat,
s megtelik szíved, míg észrevétlen
kiürüls...
Mórotz Krisztina: Akvamarin
éjfélkor kereslek
mikor a hold sétálni jár
s a tinta sötét sziklás part meredélyén
szavakat szaggat a gyönyörűség
a hullámok halk éneke ölébe kap
játékosan mesél elringat
majd szeszélyesen ellök
akvamarinjától
ujjongó öröm és bágyadt szomorúság
kavaro...
Magdus Melinda: Fura világ
Mintha nem is a földön járnék,
olyan furán érzem magam,
kívülállóként szemlélem a világot,
úgy érzem ócska ez már nekem.
A szépet nagyítóval kell keresni,
minden romos és fekete,
de az egó hatalmas ott, hol nem kellene,
és pici ott, hol nagyobb is lehet...
Oláh Tamás: Ujjaid játékán
* Szakcsi Lakatos Bélának *
Szabadon nyargalnak, kirobbanó örömöt, vagy gyász-könnyet ejtenek
A zene mennyboltjából ujjaid játékán kikelt hangfüzérek, a
Kék ég alatt, az óceánon át, a Földet megkerülve áradnak
Csilingelve a szél járta völgyekbe, bekopognak...
Murányi Zita verse
a jó dolgok mindig lassabban születnek
a víz a kőben medret ás folyik csordogál
ahogy szűz ajkak rebegnek szüntelen
áldomást ez a sziklába vájt komor jeremiád
is csupa csobogás telve istennel
a meghasadó vízcseppek tükrén táncot lejtenek
a napsugarak...
Szirtes András: Költészeti támogatás…
A szegény
Segítsen
A szegénynek
Hisz ő érzi át
Igazán
Milyen is az íze
A száraz kenyérnek
Hogy korog az éh
Reszket a lélek
Egy kanál
Ősi szilvaíz
S egy pohár víz
Álmaidban
Gazdagon
Költheted
Garasod
Tiéd a mindenség
Akár igen
Akár nem
Akarod...