2024-12-25
Vers (10 talált bejegyzések)
Oláh Tamás: Turini lepel
A semminek látszó tekintet,
a tiszta szellem
üt rést az égen,
űr-fénye itatja át testedet,
hogy egymásba szője
a lepel rostjait
és az Ember körvonalait.
"Így felelsz a főpapnak?"-
csattan fel egy szolga szava.
Mennyi mélyre futó indulat!
Arcul üt tég...
Mórotz Krisztina: Képeslapok az égbe
[1]
Tavaszi erdő, csak te tudod:
templomom lettél megint,
elfagyott hitű zarándok asszonyé.
Ősz óta vártál türelmesen.
Üres voltam és néma, amíg
nem találtam vissza hozzád.
[2]
Aprócska méh az Isten igéje,
megrezzennek az alvó bokrok,
mikor zümmögve ...
Nászta Katalin: Vallomásos
mennyi harangvirág
tavasszal
mikor nyílnak a fák
mennyi égre tátongó száj
tél után
mikor szomjaznak már
mennyi vers
nyílik az égre
mennyi torok
ásít a fénybe
ott vagy közöttük?
hogyne lennél
nélküled
hajnal – én
nem is kelnék
kinek húznám meg
p...
Hollósvölgyi Iván: Egy hét szabi
Gyerünk a tóra, megremeg
az ablak, mint a tengerek.
Ma nem leszünk rabok tovább,
leléphetünk a gangon át.
Válasszatok! Egy hét szabi.
Ha zúg a szél, az északi,
ha strand helyett kopár padok,
mi nem leszünk tovább rabok.
Megengedünk egy hét szabit...
Sárhelyi Erika: Enyészet
Tudom,
egyszer elvisz majd
egy őszi nap.
Úgy hullasz le rólam,
mint fáról a nyársirató, pödrött,
őzbarna falevél.
Elsodor tőlem az idő,
s emlékeinket apránként ellepi
a makacsul szitáló,
csöndes, szeptemberi eső.
***
Sárhelyi Erika alkotásai a Lenol...
Albert Zsolt: Találkozásaink
Szöget vert tenyerembe
könyörgő találkozásaink
ködbe ömlő perce,
kalapáccsal kezében
felettünk állva
rozsdás torkú
vasdallamba
énekelve
előtted
lehunyom szemem,
az ég kék hullámaiba
temetlek
tüzes nyilakkal lövök
bégető bárányfellegekbe,
fény kel...
Bátai Tibor: Szerep – csere – satöbbi
Fogalmam sincs, hány, soraimba gondolt
satöbbi állít meg jól elhelyezett
aknaként, míg követsz a szöveg tőlem
is független csapásain, ha egyszer
nem írtam bele őket. Simán le is
vághatod a túl éles kanyarokat
és meredek kaptatókat, hogy saját
ösvényt ke...
Márffyné Horváth Henrietta: Tavaszi haikuk
Búcsúzik a tél,
felölti új ruháját
az ébredő kert.
*
Fehérlő szoknyás
hóvirágok, tőzikék
hajladoznak kint.
*
Szürke bóbitás
vattapamacsok ülnek
fűzfaágakon.
*
Langy szellő simít
lágyan végig arcomon,
jólesik, hagyom.
***
Márffyné Horváth Henrie...
Mészáros László: Sziromhasadás
Csak a tenyered akartam érezni!
Nem a bordáimon, nem is az arcomon,
csak test-meleg kabátom hideg gombjain.
A szertehullt világ küllőivel szememben,
akár az éj gyászrongyán gyilkolni készülő vad,
magamba fojtani vakon, még egyszer illatod.
Igen, a kezeid...
Cselényi Béla: hotel reluxa
íróasztalomon a földrengést
redőny takarja el a külvilágtól
hosszú hajlékony acéllemezek
sokszor nem tudom
gyújtsak-e oltsak-e villanyt
mert nappali fényből
csak kis mennyiség jut
olyan jó volna másra figyelni
mint a szekrénnyire felgyűlt PET-palackra
...