B. Tomos Hajnal: HAIKUCKÓ

A kép egészét,
ezer színét nem látod –
lépj ki belőle.
*
Dobogó anyag:
anya fiának adja,
bibe a szélnek.
*
Szőlőszem nedve
csöppen ifjú nyelvére,
beérett szavak.
*
Vadgalamb-pihe
libben kézfejemre –
szárnyalás vágya.
*
Hiány ábrája,
ezerarcú naptükör-
benned a válasz.
*
A fa holtában
emléktekerccsé válik-
rost-utak múltja.
*
A szomorú alkony-
sóhaj képe vésődik
rejtett keretbe.
*
Gyermeki gondok
sárga palackpostája:
tépett füzetlap.
*
Arca kiszáradt
síkján megcsillan szeme:
üde tavacska.