2024-12-25
Vers (10 talált bejegyzések)
Albert Zsolt: Gondolatjel
Hideg hangon
koppan a kapun
gyémánt gyűrűd
s altat arcod.
Álmunk az ágyon
szelíden szalad
forrón fakadó
rügyet ragaszt.
Párnákba puhult
szunnyadó szavak
hálóingre hullik
az alvadt alkonyat.
Fáklyával futok
a suttogó sötétben
lángjában látlak
s ö...
Szente B. Levente három verse
* Faringató *
faringató
szél-erős karjaid,
között csókillat.
* Akkor is *
tócsák mélyét
akkor is tapostuk –
valahány évesen.
* Tollpihe *
szivárvány-tél, alant
jégtenger, szél-feszület –
tollpihe mosoly.
***
Szente B. Levente alkotásai a Lenolaj.h...
Hegedűs Rita: CV
Gének játéka vagyok én
láthatatlan drót-fonat
Neuronok pókháló szövetén
feszülő békés indulat
pitvarok és kamrák odvában
megbújó szövet
véreres zubogó völgyben
száguldó meggypiros köret
Vagyok aki vagyok
párolgó harmatcsepp
lélektől lélekig ázó
boro...
Mészáros László: Útvesztő
Bizony, a virágok gyönyörködtető
halála parfümmé érik. A teremtés
pálcavesszője maga a suhintás,
tér-idő ajtaját csapdosó huzat.
A lét esélytelen újragondolásán
megtorpant lépés az emlékezet.
Madárszárnyon egyensúlyozó
csillagfények tömeges tériszonya
...
Murányi Zita verse
nyár volt körös-körül a szürke sztrádán
izzadt beton és látni lehetett a kocsik
árnyékát is amíg vártuk akár a megváltást
valaki fölveszi a koranyár alkalmi stopposait
a vörös Skoda mint egy csődöt mondott
ladik és körülötte délibáb a tenger
sok-sok ...
Hajnal Éva: Tavasz
pillekönnyű
pillanatban
puha
csendben
itt
maradtam
álomszuszék
felhőt
láttam
megcsodáltad
megcsodáltam
gyöngyhegedűn
csorgó
dalban
bandukoltál
bandukoltam
talpad
nyomán
fűszál
ébred
madárdalból
van
a
lépted
üres
kézzel
kincset
ho...
Keszthelyi György: Hangyaboly Nepálban
Még ők is - vagy még csak ők
építettek egy mély birodalmat.
Közöttük jártam tegnap délután.
Ha jól emlékszem, száraz nyár volt.
Ajkam sarkán könyökölt a harmat.
Nepálban dolgozik minden igavonó,
ha egy szakadék szélén született.
Elfoglalnak ösvényt, kőf...
Shogór Susana: Egy szobrásznak
magadra nem maradsz
teremtő kezedre vágynak a fák
erdők nem akarnak lenni már
emlékeznek ágaikon
megpihenő fáradt felhőkre
napokon át hulló sejtelmes esőkre
lombjaik között áttörő fényre
madarakra lepkékre és bogarakra
évgyűrűkbe rejtezett telekre nyar...
Gyurcsik Noémi: Egy befejezetlen gondolat
Ó jaj, mi történt veled,
Te csodás darab, te szép váza?
Repedések fedik tested,
Az a sok munka mindhiába!
Szép szád és füled hová lett?
Kit áltatok? Kit érdekel!
Mit foglalkoznék ilyenekkel!
John Keats nem a becses nevem,
Hogy vázának valljam szerelmem...
Kapui Ágota: Jelenben
A tegnap múlt, a holnap tán csak vendég --
a jelen napnak boldog foglya vagy,
az a tiéd, mit most érzel és észlelsz,
ragadd meg perced, ne menj még, maradj!
A múltért sírni olyan, mintha bánnád,
hogy kiömlött a vízzel telt pohár,
ami a földben lassan els...