2024-12-25
Vers (10 talált bejegyzések)
Paulovics Tamás: „Kő hull apadó kútba”
Hullanak a kövek, a kút kiapad.
Az úri kisasszony, Szendy Ilka
könnyű keze kérgesedik, ujjai
végén serked a vér, körme a
gyöngyházfényű már repedezik.
Még szedi kötényébe a köveket,
hajlong karcsú teste, kapkodja egyre,
kicsiket, nagyokat, aprókat, éles...
Oláh Tamás: Sós ízzel a számban
Az ázó sugarakat
szeltem szabadon,
szembe úszva
a látóhatáron
ringó, erejét vesztett Nappal.
Az arany-pajzs
meztelen arca olyan volt,
mint egy színházi kellék
egy klasszicista darabban.
Mögöttem a mészkőhegy
férfias válla, ahogy a sötétlő
kékséget t...
Nászta Katalin: Opciók
költői kérdés
a legjobb verset megírni
amire kitátod a szádat
/s elfelejted használni
öklöd, hogy leesett állad/
a legütősebb mondatot
a legmegrázóbb mesét
megírni a mindenséget
az igazság egészét
lehozni a csillagokat
s a holdat arrébb lökni
szemb...
Shogór Susana: Kacatjaid
Körülötted kacatjaid.
Szétdobált önmagad.
Ebből, most ebből kell
összerakni magad.
Hol kezdd?
Azzal, ami kezed ügyében van?
Vagy gondold át a szisztémát?
Dolgokat a kezedbe veszel,
aztán megint leteszel.
Tétovázol.
Nem megy.
Otthagyod kacatjaidban m...
Márkus László: körkép
vetetlen ágyban
hever egy zokni
nagy itt a rumli
de meg lehet szokni
söröskorsóban
elszáradt rózsa
hiú remények
ki lesztek dobva
falról a krisztus
nevetve nézi
hogy a gombócra
nem jutott prézli
2017.07.27.
Márkus László alkotásai a Lenolaj.hu ...
Csák Gyöngyi: Parton
van-e, mi nem változott szavakká
tengeridőbe loccsanó kővé, kaviccsá,
maradt-e annyi nincs még,
amit az álmok ragasztóanyaga
összetarthat,
lehessen halvány reménnyé
a felsíró kézben, amelyik érte
a lét rongyos könyvét
elölről újra fellapozza?
***
&nb...
Oláh Tamás: À la carte
(gondolatok evés helyett)
Az asztal nagy, díszes ravatal.
A szemfedő-terítőn
csupa fonnyadt, haldokló növény,
letaglózott, áldozati állat.
Az evésen jár déltől estig,
estétől reggelig, az órát figyelve,
mindenkinek az esze.
Mintha az emberi érintkezés ...
Shogór Susana: Atlantisz
csak egy nap
és egy éjszaka
felperzselte a földeket
porrá égette a városokat
Poszeidón király halott
halottak mind az alattvalók
mindent elpusztított a tűzeső
Klétó királynő
egy nap és egy éjszaka
esdekelt irgalomért
de az istenek hallgattak
most né...
Keszthelyi György: Magába zár
Nekem itt minden tetszik,
kivéve, ami éppen nem,
mindent lájkolok, megosztok,
kiváltképpen az ártatlan gyermekeket,
a fájdalmak reumás szóképeit,
a vénülés görbe gyalogútját
és a többi másodrendűséget.
Azt mondják, egyetlen bűnöm van,
kegyetlen, mint a...
Sárhelyi Erika: _Akiket senki…_
Csak a szülő szeret,
mindenki más csak elfogad vagy elvisel,
az ember csak gyerek,
nyakában az örökérvényű cetlivel:
érzésből kalyibát
és palotát is ácsolhat neked bárki,
de apád és anyád
helyett nem tudtak még jobbat kitalálni.
***
Sárhelyi Erika alk...